XII.

Oda-vissza zajlott a küzdelem, a támadók időnként beljebb nyomultak a völgybe, de a három katona időről-időre megtorpanásra késztette őket, azonban mindannyian kezdtek fáradni. Miután Hazir is csatlakozott az embereihez megfordult a szerencséjük. A kalózvezér teljesen átadta magát rómaiak iránti gyűlöletének, és saját harcosait félrelökve rontott Hérakleiosznak.

A nagydarab görögöt váratlanul érte Hazir heves támadása, de még idejében hátra tudott lépni annak lecsapó fegyvere elől. A görbe penge ennek ellenére így is felhasította bal karját, ám Hérakleiosz csupán felszisszent, majd előredöfött lándzsájával. Hazir félreütötte a szúrófegyvert, és egy villámgyors riposzttal visszavágott. Szablyájának hegye nem tudott áthatolni a kopasz férfi vértjén, azonban sikerült valamelyest hátralöknie őt. Hérakleiosz felhördült, és máris újra támadásba lendült.

Lándzsáját Hazir feje fölé suhintotta, s a kalózvezér kardjával megakasztotta azt, ám a görög katona pontosan ezt akarta. Testi erejét kihasználva hirtelen lefelé nyomta fegyverét, melynek hegye megkarcolta Hazir arcát, aki felkiáltott haragjában, ahogy Hérakleiosz sietve visszahúzta lándzsáját, félreütve egy oldalról támadó szaracént. A kalózvezér ekkor megindult előre szablyáját forgatva maga előtt, s ellenfele folyamatosan hátrálni kényszerült, mígnem az egyik pillanatban előredöfött.

Hazir számított a mozdulatra, így alighogy eltérítette a lándzsa fejét, ugyanazzal a lendülettel már emelte is a fegyverét, hogy föntről sújtson le a katonára, aki csak az utolsó pillanatban tudta kivédeni a csapást. Lándzsájának tompa végét maga elé emelve sikerült megakasztania a pengét, s egy rövid időre összemérték testi erejüket, mígnem hátralökve egymást szétváltak. Abban a pillanatban két szaracén támadt Hérakleioszra. Nem kevés erőfeszítésébe került elbánnia velük, s még lélegzetvételnyi időhöz sem jutott, mikor Hazir már ismét nekirontott.

A kalózvezér ezúttal sokkal higgadtabban küzdött, kitért a férfi döfései elől, többször is félreütötte annak lándzsahegyét. Hérakleiosz végül elvesztette a türelmét, és megindult előre. Egy alulról érkező szúrással próbálta felnyársalni ellenfelét, aki meglepően gyorsan oldalra lépett, majd két kézzel megragadva szablyáját megpördült a tengelye körül, és teljes erejével lesújtott a katona fegyverének nyelére. Hérakleiosz megtántorodott, ahogy a görbe penge szétvágta lándzsáját, és a következő pillanatban Hazir fürgén elé ugrott, egyetlen erőteljes vágással felhasítva a combját. Hérakleiosz hangosan kiáltva elvágódott.

Mindezen események közepette Theodóziuszt és Pelágiuszt Hazir emberei foglalták le, akiket alig bírtak visszaverni, de az ifjú katona, ahogy észrevette, mi zajlik tőlük néhány méterre, azonnal bajtársa segítségére sietett. Hazir pengéje lesújtott, ám Pelágiusz az utolsó pillanatban megakasztotta kardjával, alig néhány centiméterre Hérakleiosz arcától, és hátralökte a kalózvezért.

– Hagyd őt békén! – figyelmeztette a fiatalember, és Hazir elismerően elmosolyodott.

– Bátor vagy, kölyök. Ostoba, de bátor.

– Nem ostobább, mint te, amiért utánunk jöttél – vágott vissza Pelágiusz, és szokatlan tűz gyulladt a szemében, letörölve Hazir arcáról a mosolyt.

Fél szemével hunyorítva alaposan megnézte magának a fiút, s ekkor csodálkozva húzta föl a szemöldökét.

– Emlékeztetsz valakire – dörmögte a kalózvezér, megálljt parancsolva három emberének, akik mögüle már éppen Pelágiuszra készültek rontani. – Láttam már ezt a tekintetet korábban, mikor egy római kutya Kréta-szigeténél megfosztott egyetlen sarjamtól, és a másik szememtől. Ő is ugyanilyen szenvedéllyel védelmezte a társait, még akkor is, mikor csak ő maradt a fedélzeten. Drágán megfizetett érte.

– Hát te voltál az? – sápadt el Pelágiusz, amint felfogta a férfi szavainak értelmét. – Te ölted meg az apámat?

Hazir szeme elkerekedett a fiú döbbenete láttán, majd hangosan felnevetett.

– Szóval az ő sarja vagy. Így már értem. Allah legyen áldott, amiért bosszúból végezhetek veled!

– Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam – suttogta Pelágiusz, és felbőszült bivalyként támadt Hazirra.

Akár gladiátorok egy arénában, úgy harcoltak egymással. Halálos táncot lejtve szúrtak és vágtak, hárítottak és rúgtak, párviadaluktól zengett a völgy. Mindketten bosszútól fűtve küzdöttek, s tudták, hogy egyiküknek itt és most vesznie kellett. Sorsuk ide vezette őket, ebbe a völgybe, és sem isteni gondviselés, sem pokoli egyezség nem akadályozhatta meg végzetük beteljesülését.