Sajgott a feje és hányingere volt, de ennek ellenére Péter összeszedte magát, és nehézkesen feltápászkodott. Nem tudta, meddig feküdt ájultan, bár gyanította, hogy hosszú percek telhettek el. Még mindig nem tudott napirendre térni felette, hogy Julia megcsalta és leütötte. Felfoghatatlan volt a számára. A nő rideg szavai továbbra is ott csengtek a fülében, s egy pillanatra átfutott az agyán, hogy nem foglalkozik vele tovább, de Péter mindig is makacs volt. Kusza érzelmei Julia iránt, valamint kíváncsiságának kielégíthetetlen vágya azonban arra sarkallta, hogy kiderítse az igazságot. Nem hagyhatta annyiban a dolgot, mikor oly sok minden történt köztük. Joga van tudni, mi folyik itt.

Így hát bizonytalan léptekkel elindult lefelé a lejtőn, miközben azon törte a fejét, mit tegyen. Julia kiszámíthatatlan volt, ha megjelenik előtte újra, talán le is lövi. Péternek egyre inkább olyan érzése támadt, hogy valami sötét ügybe keveredett önhibáján kívül, melynek köze van Juliához. Úgy tervezte, vállalva a kockázatot, odamegy a hotelhez, kérdőre vonja a nőt, majd addig marad, amíg válaszokat nem kap. Így vagy úgy.

Akkor érte csak nagy meglepetés, mikor a hotel recepciósa közölte, hogy Julia nem tartózkodik az épületben. Egy órával ezelőtt távozott, két férfi társaságában.

– Két férfi? – kerekedett el Péter szeme. – Hogy néztek ki?

– Az egyikük vörös hajú volt, a másik szakállas, nagyjából a harmincas éveiket taposhatták – vont vállat a szemüveges, erősen kopaszodó recepciós.

A tanárnak rögtön eszébe jutott az ismeretlen férfi, akit Szkiathoszon látott. Ugyanaz a vörös hajú fickó lett volna? Minden jel erre utalt.

– Nem tudja, hova mentek?

– Fogalmam sincs, uram. Nem jelentkeztek ki, feltételezem, hogy visszatérnek a nap folyamán, bár hátizsákok voltak náluk. Lehetséges, hogy kirándulni mentek. Fél füllel hallottam, mintha említették volna a kikötőt ma délután, de nem értettem teljesen, mire gondoltak. A két férfi elég halkan beszélgetett, és gyorsan elhaladtak mellettem. Megemlítsem a hölgynek, hogy itt járt, ha visszatér?

– Nem szükséges – felelt Péter, rövid töprengés után. – Majd később újra eljövök.

Ezzel Péter intett, és távozott. Nem tudta, hol kereshetné Juliát, ezért úgy döntött, a közelben fog maradni, hátha látja felbukkanni. Figyelni fogja a kikötőt, mivel a recepciós is hallotta róla őket beszélgetni. Logikusnak tűnt, hogy várhatóan megjelennek majd ott, bármi legyen is a céljuk vele.

Ezt követően beült a legközelebbi tavernába, és rendelt egy hideg, frissítő narancslét magának. Szüksége volt a pihenésre és a folyadékra. A hőségtől vibrált a levegő, az utcákon alig sétáltak néhányan, ráadásul a szieszta idő is beköszöntött, így meglehetősen kevés hely maradt nyitva. Péter sokáig meditált az ital fölött, az elmúlt napok eseményein töprengve. Julia sokszor eltűnt, hogy nem is lehetett elérni. Valószínűleg olyankor is a két férfi társaságában tartózkodott. Kik lehetnek? Megannyi kérdés, amikre nem rendelkezett válasszal, de eltökélte, hogy fényt derít mindenre.

Vajon meddig kell majd várnia?

*

Litohoró falujának külterülete.

Valahol az Olümposz-hegy lábánál…

– Minden világos? – kérdezte Petrosz, mélyen a szemébe nézve társainak.

Julia és Dieter előtte ültek az asztalnál, és egyszerre bólintottak.

– A csomag tartalmát összeszereltem, ahogy kérted – felelt Dieter, megvakarva vörös hajjal borított fejét.

– Mikor jön a vendégünk pontosan? – érdeklődött Julia.

– Délután ötkor. Szokásos módon, ahogy minden nyáron, a vitorlásán fog érkezni a kikötőbe. Ő és a felesége, testőrök nélkül. Miután kikötöttek, sétálni indulnak a faluban, aztán a platamonaszi lakásuk felé veszik az irányt. Legalábbis, ha a megbízónk informátora nem tévedett. Akárhogy is, gyorsan kell cselekednünk. Dieter és én várni fogjuk őket a kocsiban, mialatt te fellopakodsz a hajójukra, és elhelyezed a csomagot egy biztos helyen. A végén úgyis szükség lesz rá, hogy használjuk.

– Remélem, nem jön közbe semmi! Amint elhelyeztem a csomagot, Nei Pori szélén kell várnotok rám.

– Ott leszünk, ne aggódj – bólintott Petrosz. – Ezt követően egyenesen ide hozzuk a házaspárt. Itt nem fogják keresni őket.

Egy elhagyatott faházban, korhadó deszkákból álló falak között tartózkodtak, fülledt levegőben, amitől Julia egész teste verejtékben fürdött, pólója rátapadt a bőrére, még inkább kiemelve így is ingerlő idomait. Férfi társainak pillantásai néha már kezdték is zavarni. Főleg Petrosz tekintete nyugtalanította, aki a héten többször is megkörnyékezte, de Julia folyamatosan elutasította az alvilági alakot.

– Akkor a legjobb lesz, ha tartjuk magunkat a tervhez – jegyezte meg Julia, majd felállt. – Megyek, szívok egy kis friss levegőt. Talán a mosdót is felkeresem.

– Ne tartson sokáig! – szólt utána Petrosz, mikor a nő már az ajtónál járt. – Húsz perc múlva indulunk vissza Platamonaszba.

Julia némán bólintott, majd elhagyta a faházat. Kilépve a szabadba, mélyet szippantott a virágok illatától terhes levegőből, majd letekintett a hegyoldal aljában terpeszkedő falura. A közelében ott húzódott az Epineasz szurdok, melyet turisták sokasága keresett fel naponta. Minden olyan békésnek tűnt a hegy árnyékában, holott olyan dologra készültek, ami csak egyfajta módon végződhetett. A nő a meleg ellenére megborzongott. Pillantása a havas csúcsokra siklott, s mintha magán érezte volna az istenek rosszalló tekintetét.

Úsznia kellett az árral, ha életben akart maradni. Nem volt más választása.