XIII.

Theod�ziusz fogcsikorgatva n�zte, ahogy Pel�giusz �s Hazir �sszecsapott, mik�zben H�rakleiosz a l�ndzs�j�nak maradv�ny�t markolva neh�zkesen felt�p�szkodott. A nagydarab g�r�gre m�ris lecsapott egy szarac�n, akit azonban egy �t�ssel a fej�re leter�tett, majd elvette t�le a csatab�rdj�t, hogy folytassa a harcot.

Theod�ziusz legsz�vesebben a seg�ts�g�re sietett volna, ak�rcsak Pel�giusznak, azonban h�rman szorongatt�k, �s m�g a pajzsa seg�ts�g�vel is alig tudta feltartani �ket. S�r�lt combja egyre jobban l�ktetett, de megac�lozta idegeit, �s igyekezett kiz�rni tudat�b�l a f�jdalmat, ahogy ellenfeleivel hadakozott. Ekkor az egyik kal�z hib�zott, �s v�dtelen�l hagyta az oldal�t, amit a f�rfi azonnal kihaszn�lt. F�lrehajolva a v�g�s el�l alulr�l vill�mgyorsan a szarac�n �gy�k�ba m�lyesztette kardj�t. V�r fr�csk�lt a talajra, Hazir embere felsikoltott k�nj�ban, majd a f�ldre rogyott, miut�n Theod�ziusz kir�ntotta a peng�t test�b�l. A r�mai katona azonban nem �lvezhette a diadalt, mivel m�sik k�t ellenfele �jult er�vel t�madt r�, hogy megbosszulj�k elesett t�rsukat.

Id�k�zben H�rakleiosz n�gy m�sik kal�zzal keveredett konfliktusba. Pel�giusz f�rg�n mozgott, igyekezett t�vol maradni Hazir peng�j�t�l, de id�nk�nt m�gis �sszeakaszkodtak, �s olyankor megmutatkozott a kal�zvez�r f�l�nye, aki j�val er�sebbnek bizonyult az ifj� katon�n�l. Pel�giuszt k�tszer is olyan k�nnyed�n l�kte h�tra, mintha semmit sem jelentett volna neki. Arc�ra g�nyos mosoly �lt ki, ahogy elh�z�dott a p�rbaj, �s Pel�giusz �jra �s �jra hi�ba pr�b�lta �tt�rni a f�rfi v�delm�t.

– Add fel, fiam! Tudod, hogy hasztalan k�zdened – vetette oda k�nnyed�n Hazir, �s szavai hallat�n Pel�giusz elv�r�s�d�tt a d�ht�l.

– M�g nem v�geztem!

Pel�giusz ekkor ism�t t�madott. Fortyog� d�h vezette a karj�t, mik�zben f�ntr�l csapott le ellenfel�re, aki m�r emelte is a fegyver�t, hogy h�r�tsa a csap�st, �m ekkor Pel�giusz vill�mgyorsan visszah�zta a kardj�t, �s el�red�f�tt, Hazir mellkas�t c�lozva. A kal�zvez�rt v�ratlanul �rte a man�ver, �s csak az utols� pillanatban volt k�pes elt�r�teni a peng�t, �m az �gy is felhas�totta a v�ll�t. Hazir felszisszent, �s Pel�giusz elmosolyodott, majd ism�t meglend�tette a kardj�t, ez�ttal egy oldalir�ny� v�g�ssal pr�b�lkozva.

A kal�zvez�r azonban r�sen volt, �s szably�j�val �tj�t �llta a peng�nek, majd azzal a lend�lettel szabad kez�vel �llon v�gta Pel�giuszt. Az ifj� harcos az �t�s erej�t�l kis h�j�n elv�g�dott, ahogy megt�ntorodott, �s elharapta a nyelv�t. Hazir hangosan nevetett, mik�zben a fiatal r�mai v�reset k�p�tt, �s most el�sz�r f�lelem csillant a szem�ben. Ezut�n Hazir t�relmetlen�l az ellenfel�re rontott, akit folyamatos h�tr�l�sra k�sztetett, mialatt szably�j�val �thatolhatatlan falat emelt maga el�, ahogy �velt v�g�sok sorozat�t z�d�totta Pel�giuszra.

K�tszer is siker�lt megsebes�tenie a fi�t, egyszer az oldal�n, majd arc�nak bal fel�n, amik csak tov�bb n�velt�k Pel�giusz f�lelm�t. V�g�l m�r nem volt hov� h�tr�lnia, ahogy h�ta neki�tk�z�tt egy ember m�ret� szikl�nak, �s k�ts�gbeesetten vagdalkozott maga el�tt a fegyver�vel, hogy t�vol tartsa Hazirt.

T�rekv�se azonban hi�baval�nak bizonyult, �s hirtelen a szablya hegye belemart a v�ll�ba, szinte odasz�gezve a szikl�hoz. Pel�giusz f�jdalmasan fel�v�lt�tt, elejtve a kardj�t, majd �sszerogyott, mikor Hazir kir�ntotta seb�b�l a peng�t. Eg�sz test�ben remegve, elkerekedett szemekkel meredt v�res ujjaira, ahogy meg�rintette s�r�l�s�t.

– Most pedig befejezem, amit elkezdtem – sz�lt a kal�zvez�r, �s magasba emelte karj�t, hogy szably�j�val les�jtson az ifj� r�maira.

Pel�giusz t�gra meredt szemekkel n�zte, mik�nt csillan meg a napf�ny a g�rbe peng�n, mik�zben jeges f�lelem k�szott fel a gerinc�n, ahogy meg�rezte a hal�l lehelet�t.