IX.

– Ez lesz az! – mutatott el�re Evantia, �s a menek�ltek v�gre megpillanthatt�k a v�lgyet, ahol friss v�z v�rt r�juk.

H�rakleiosz tekintete v�gigsiklott a szurdok bej�rat�n, mely sz�lesebbnek bizonyult, mint rem�lte, �m m�g �gy is kivitelezhet�nek tartotta a terv�t. A v�lgy fal�t alkot� hegyek d�s n�v�nyzettel bor�tva emelkedtek f�l�j�k, mik�zben a csoport behatolt az �ltaluk �vezredek �ta �rz�tt ter�letre, �s nem sokkal k�s�bb el�rt�k a f�kkal �s bokrokkal szeg�lyezett tavat. A n�k �s gyermekek, ak�rcsak a k�t katona, moh�n, kisz�radt torokkal rohantak a v�zhez, hogy szomjukat olts�k. Hossz� percekig mindenki csak a h�s folyad�kot kortyolta, majd H�rakleiosz Evanti�hoz l�pett, hogy v�ltson vele p�r sz�t.

– �nk�ntesekre lesz sz�ks�gem. Most r�gt�n neki kell l�tnunk a munk�hoz!

– Mi a terved pontosan? – k�rdezte homlokr�ncolva a n�, �s k�zfej�vel megt�r�lte csuromvizes �ll�t.

– Csapd�t �ll�tunk a szarac�noknak. Azt akarom, hogy g�dr�ket �ssanak a v�lgy bej�rat�n�l, amikbe hegyes kar�kat helyez�nk majd el, azt�n befedj�k �ket. L�ttam arr�bb n�h�ny nagyobb m�ret� k�vet, vel�k ki�shatj�k a m�lyed�seket. Arra a csapda ugyan nem lesz el�g, hogy v�gezzen a harami�kkal, de tal�n kell�en lelass�tja �ket majd. Pel�giusz �s �n addig keres�nk vastagabb �gakat, amiket kar�k�nt felhaszn�lhatunk a g�dr�kben. Szor�t minket az id�, h�t ne k�slekedj�nk!

Evantia beleegyez�en b�lintott, �s nekil�tott kiv�lasztani azokat, akiket alkalmasnak tal�lt a feladatra, �s hajland�k is voltak v�grehajtani azt. T�z falusi asszony v�llalkozott a munk�ra, mik�zben a k�t katona bement a f�k k�z�, hogy nemsok�ra karvastags�g� �gakkal t�rjenek vissza. Tudt�k, hogy az ellens�g csak n�h�ny �r�nyira van t�l�k, de ez csak m�g ink�bb arra sarkallta �ket, hogy f�radts�gukkal mit sem t�r�dve, �jult er�vel dolgozzanak.

H�rakleiosz, miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy a n�k j�l haladnak az �s�ssal, t�r�t el�h�zva elkezdte kihegyezni az �gakat Pel�giusz t�rsas�g�ban.

– Gondolod, hogy... gy�het�nk? – k�rdezte az ifj� r�mai, hosszas hallgat�s ut�n, tekintet�t az id�sebb f�rfira emelve.

H�rakleiosz t�rt fog� keze meg�llt egy pillanatra, majd m�lyet s�hajtott, azt�n megsz�lalt.

– Nem val�sz�n�. Neh�z kimondani, de... k�tlem, hogy sikerrel j�runk, k�ly�k.

– Nem eg�szen ilyen v�laszra v�rtam – ismerte be r�vid sz�net ut�n Pel�giusz.

– Tudom – pillantott a t�rs�ra H�rakleiosz, �s halv�nyan elmosolyodott, �m a szemeib�l egy�rtelm� szomor�s�g sug�rzott. – A gy�zelem sosem biztos, f�leg nem ilyen helyzetben. A veres�g..., arra mindig nagyobb az es�ly.

– Akkor mi �rtelme ennek az eg�sznek? Mi�rt nem csak futunk tov�bb, b�zva benne, hogy �tjutunk a sziget t�loldal�ra? Ha nem tudjuk megv�deni ezeket a n�ket �s gyerekeket, akkor mi�rt pr�b�lunk �gy tenni, mintha k�pesek voln�nk r�?

Pel�giusz hangja remegett a d�ht�l �s csal�dotts�gt�l, ahogy hangot adott k�telyeinek. Abban a biztos tudatban �llt ki a terv mellett, hogy van es�ly�k biztos�tani a menek�ltek v�delm�t, �m most, hogy H�rakleiosz kimondta az igazat, ez az ill�zi� szertefoszlott, ak�r felh�k a t�z� napsugarak alatt.

– Katon�k vagyunk, k�ly�k – felelt H�rakleiosz komoran, �m hat�rozott hangon. – A Kelet-R�mai Birodalmat szolg�ljuk, felesk�dt�nk a v�delm�re, b�rmi �ron. Mi, a katon�k vagyunk ennek a birodalomnak a falai, akik �tj�t �llj�k az ellens�g roham�nak, biztos�tva a civilek t�l�l�s�t. Ez egy �r�k�s harc, mely sosem �r v�get, m�g a b�ke idej�n sem. Az �rny�kokban mindig ott lapulnak azok, akik a veszt�nkre t�rnek. Itt most, ezen a szigeten kil�ptek a f�nyre, �s megmutatt�k magukat. Most csak mi vagyunk a fal k�zt�k �s az �rtatlanok k�z�tt. Itt most nem az a k�rd�s, hogy ez a fal kib�rja-e a rohamot, hanem k�pes-e er�t sug�rozni, ami rem�nyt adhat azoknak, akiknek sz�ks�ge van r�. A rem�ny az, melybe a k�ts�gbeesettek kapaszkodnak, a hit t�pl�lja a falat. Nem kell gy�zn�nk a c�lunk el�r�s�hez, de mindent meg kell tenn�nk, ami az er�nkb�l telik, hogy es�lyt adjunk nekik a t�l�l�sre!

Pel�giusz �sszeszor�tott sz�jjal, f�tyolos szemekkel meredt a f�rfira, majd megem�sztve a szavait apr�t biccentett, jelezv�n, hogy meg�rtette. H�rakleiosz szint�n b�lintott, majd figyelme visszaterel�d�tt a kez�ben tartott �gra, mik�zben ifj� t�rsa szint�n folytatta a munk�t. Nem v�ltottak t�bb sz�t ezut�n, de nem is volt r� sz�ks�g�k.

 Lassan telt az id�, enyh�lt a h�s�g, kab�c�k ciripel�se zengett a leveg�ben, �s mire bealkonyodott elk�sz�ltek a kar�kkal. Szerencs�re a g�dr�k meg�s�sa is befejez�d�tt, �gy nem maradt m�s dolguk, mint elhelyezni benn�k a m�retes t�sk�ket. M�g akkor is ezzel foglalkoztak, mikor lesz�llt az �jszaka, �m egyetlen felh� sem takarta az eget, �gy a Hold ez�st�s f�nye kell� vil�goss�got ny�jtott a sz�mukra. Hamarosan levelekkel, �gakkal �s n�mi f�lddel lefedt�k a m�lyed�seket, �s a katon�k el�gedetten lehuppantak a f�ldre, hogy kipihenj�k magukat a f�raszt� nap ut�n.

– �s most mi lesz? – l�pett oda hozz�juk Evantia, akinek szinte csak a szeme csillog�sa l�tsz�dott az arc�ra vet�l� �rny�k miatt.

– Elv�lnak �tjaink – sz�lalt meg r�vid csend ut�n H�rakleiosz, de nem n�zett a n�re, tekintete a t�volba meredt, t�l a v�lgy bej�rat�n, ahol egy k�zeli domb alj�ban halv�ny f�ny lobogott. A kal�zok m�r nem voltak messze, azonban nekik is sz�ks�g�k volt pihen�sre, �gy t�bort vertek.

– Biztos, hogy ennek �gy kell lennie? – k�rdezte halkan Evantia, �s � is a t�voli f�nyre pillantott, ahol �rnyak t�ncoltak a f�k k�z�tt. – Mi�rt nem j�tt�k vel�nk ink�bb? Az �jszaka leple alatt elmenek�lhetn�nk.

– M�r most is figyelnek minket. M�g ha el is alszanak, legal�bb k�t embert el�rek�ldenek majd a s�t�tben, hogy kif�rk�ssz�k a terepet. R�tal�lnak a nyomainkra, �s az a kev�s el�ny�nk is oda lesz – felelt Pel�giusz, aki mindig sokat tanult a tapasztaltabb bajt�rsait�l, ez esetben H�rakleioszt�l.

– Ez az egyetlen es�lyetek arra, hogy eg�rutat nyerjetek, ha azt hiszik, egy helyben vesztegl�nk – �rtett egyet az id�sebb f�rfi, �s oldalra fordulva Evanti�ra sand�tott. – Induljatok! Argoszt�liban biztons�gban lesztek. Isten legyen veletek!

Evantia m�lyet s�hajtva b�lintott, �s lehajtott fejjel megfordult, hogy t�vozzon, de k�t l�p�s ut�n megtorpant. A k�t katona �s a l�ny tekintete tal�lkozott, ahogy mindh�rman egym�sra n�ztek. Tudt�k, val�sz�n�leg soha t�bb� nem tal�lkoznak, �m Evantia m�gsem volt k�pes elengedni a rem�nyt, �s megt�rte a be�llt cs�ndet. Gomb�cot �rzett a tork�ban, remegett a hangja, de nem akart sz� n�lk�l t�vozni.

– Ha... m�gis t�l�litek, akkor... keressetek meg minket!

H�rakleiosz egy sz�vdobban�snyi ideig semmit nem reag�lt, Pel�giusz is n�m�n b�mult r�, de v�g�l a f�rfi b�lintott, arc�n halv�ny mosollyal, mely alig l�tsz�dott az �jszak�ban. Evantia neh�z sz�vvel �sszegy�jt�tte a falu t�l�l�it, majd a csoport elindult kifel� a v�lgyb�l a sziget t�loldal�ra.

Mindek�zben a szarac�nok t�bor�ban Hazir mereven b�mult a t�bort�zbe, �s egyetlen �p szem�ben ott t�kr�z�dtek a lobog� l�ngok, mintha csak a lelk�ben tombol� harag t�pl�lta volna azokat.