HATODIK FEJEZET

Kor�n �bredtek, de a felh�k m�g mindig bebor�tott�k az eget, eltakarva a felkel� nap aranyf�ny� korongj�t. V�kony k�df�tyol telepedett az erd�re, �gy gyorsan kib�jtak �tnedvesedett sz�rmetakar�ik al�l, majd kom�tosan megreggeliztek, azt�n szedel�zk�dni kezdtek. Fogcsikorgat� hideg uralkodott, lehelet�k a k�d ellen�re is tiszt�n l�tsz�dott. M�g vetettek egy utols� pillant�st a farkasok tetemeire, �s ism�telten �tra keltek.

A d�lel�tt folyam�n el�rt�k a hegy l�b�t, melyre zar�ndokok �s v�ndorok l�bai koptattak j�l l�that� �sv�nyt az �vsz�zadok alatt. Igaz, most vastag h� takarta, �m az �t ment�n, n�gy-�t m�terenk�nt, egym�sra rakott k�halmok jelezt�k az ir�nyt. A t�rk�p szerint ez az �tvonal vezetett Norbotten er�dj�hez, �gy a p�ros gondolkod�s n�lk�l r�l�pett. Az id� m�l�s�val egyre feljebb jutottak, hab�r nem volt egyszer� dolguk a kacskaring�s �sv�nyen. Hegyes, embern�l is nagyobb szikl�k mellett haladtak el, m�skor k�zvetlen�l a meredeken al�zuhan� hegyoldalba v�jt szerpentinen kellett menni�k, hol a szek�r is alig f�rt el, �s a lovak is nyugtalann� v�ltak. Figyelni�k kellett, hov� l�pnek. Szerencs�re gond n�lk�l �tjutottak a vesz�lyes szakaszon, amit egy biztons�gosabb r�sz k�vetett. Id�nk�nt csod�latos panor�ma t�rult el�j�k.

Tavakkal, erd�kkel, falvakkal �s r�tekkel tark�tott, dombos vid�k h�z�dott alattuk. Itt-ott m�g mindig k�d gomolygott, gy�ny�r�en kirajzolva a domborzat jellegzetess�geit. Havas, magasba t�r� hegy�ri�sok vetettek �rny�kot a t�jra, mikor a napsugaraknak siker�lt p�r percre �tt�rni�k a fellegeket.

A kir�lys�gon v�gigh�z�d� hegys�grendszer, melynek egyik r�sz�n �k is �ppen j�rtak, a Hochtor nevet viselte. T�bb m�rf�ld hosszan ter�lt el, cs�csai gyakran a felh�kbe vesztek, az emberek f�lt�k vesz�lyes �sv�nyeit, kop�r szikl�it �s s�t�t hasad�kait. �ll�t�lag a gig�szi k�gy�, Hochfyr, megk�v�lt teste alkotta. A monda szerint Hochfyr megk�zd�tt az istenekkel, akik m�g az � toj�s�b�l sz�lettek a K�osz idej�n. Haragudott r�juk, ami�rt l�trehozt�k az emberek vil�g�t, ez�rt el akarta �ket puszt�tani, azonban az istenek fel�lkerekedtek rajta. �ll�t�lag a csata olyan hatalmas volt, hogy m�g n�h�ny csillag is lezuhant az �gb�l. Az �regek szerett�k ezzel a t�rt�nettel riogatni a gyerekeket, ha azok r�mmes�ket akartak hallgatni.

Einar �gy sz�molta, hogy a V�r�s-cs�cs nev� k�pz�dm�nyt, aminek l�b�n�l az er�d is tal�lhat�, egy napon bel�l el kellene �rni�k. A t�rk�p szerint valahol a hegy t�loldal�n t�rt az �g fel�. Eddig j�l haladtak, �gy rem�nykedett benne, hogy min�l hamarabb megtal�lj�k, mivel min�l f�ljebb kapaszkodtak az �sv�nyen, ann�l zordabb� v�lt az id�j�r�s. A fagyt�l sz�rmebund�ik ellen�re is vacogni kezdtek, s kora d�lut�nra h�vihar kerekedett. A szirtek k�zt s�v�t� sz�l olyan er�s volt, hogy mar�knyi havat v�gott az arcukba �jra meg �jra, �gy min�l gyorsabban mened�k ut�n kellett n�zni�k. �m ez azzal j�rt, hogy le kellett t�rni�k az �sv�nyr�l kis id�re. Legnagyobb megk�nnyebb�l�s�kre n�h�ny m�ter ut�n megpillantottak egy barlangot, hov� sietve beh�z�dtak. �gy v�lt�k, egykor b�nya lehetett, mivel n�h�ny tart�gerenda t�rult a szem�k el�. Ahogy beljebb hatoltak a hideg �s a h� el�l, a kintin�l j�val kellemesebb h�m�rs�klet vette �ket k�r�l, �gy a bej�ratt�l nem t�l messze meg�lltak, majd Einar a szek�rhez ballagott. Miel�tt fel�rtek a hegyre, a f�rfi �sszeszedett n�h�ny fa�gat az erd�b�l, hogy t�zifak�nt szolg�ljon. Egy barlangban voltak, odakint h�vihar tombolt, nem tartott t�le, hogy b�rki felfigyelne majd a pisl�kol� f�nyre.

– Milyen hossz� lehet? – k�rdezte Alessia, miut�n k�rbe�lt�k a t�zet, �s tekintete a hegy m�ly�be vezet� j�ratot f�rk�szte. Arc�ra furcsa nyugtalans�g �lt ki, ami nem ker�lte el Einar figyelm�t.

– Nem igaz�n van kedvem kider�teni – vont v�llat a zsoldos. – Valami baj van? Fesz�ltnek l�tszol.

– Csak nem szeretek a f�ld alatt tart�zkodni sok�ig.

– Pedig nagyon �gy t�nik, hogy a vihar egy darabig tombolni fog – v�lekedett Einar, majd megpr�b�lta elterelni a l�ny figyelm�t. – L�ttam, hogy sok k�nyvet bepakolt�l a l�d�ba, miel�tt elhagytuk a faludat. Mif�le irom�nyok lenn�nek?

– Tal�n szereted a k�nyveket? – h�zta fel a szem�ld�k�t Alessia �rdekl�dve. A lobog� l�ngok t�ncol� �rnyakat vetettek a falakra �s az arcukra.

– Van, amit kedvelek. Am�g Thorak kolostor�ban nevelkedtem, a szerzetesek a kezembe adt�k a Siegfried Kr�nik�k nev� k�tetet. �lvezetesnek tal�ltam.

– Az a k�nyv legal�bb k�tezer oldal! – d�bbent meg Alessia. – Elolvastad az eg�szet?

– Ahogy mondod. Nem volt egyszer�.

A Siegfried Kr�nik�k meg�r�k�tette Frostheim �si t�rt�nelm�t, mely a mitologikus id�kig ny�lt vissza. Egyetlen csal�d t�rt�net�t k�veti nyomon t�bb gener�ci�n kereszt�l, mik�zben t�bb f�rfi �s n�i tagja vakmer� k�ldet�sekre v�llalkozik, sokszor ismeretlen vid�keken. H�sies ugyanakkor meglep�en dr�mai olvasm�ny, melynek a v�g�n felemelkedik egy kir�lyn�, akit t�rt�netesen Frostheim legnagyobb uralkod�jak�nt tartanak sz�mon a mai napig. Alessia csup�n egyszer olvasta ezt az �si m�vet, ami az egyik legels� irodalmi alkot�st jelentette a kir�lys�gban. A legkev�sb� sem gondolta, hogy Einar ismeri. K�nytelen volt bevallani mag�nak, hogy alaposan f�lreismerte a f�rfit. Furcsa, de egyre ink�bb tisztelni kezdte �nzetlens�ge �s m�velts�ge miatt, �gy m�r eg�szen m�s szemmel tekintett r�.

– Nem n�zted volna ki egy barb�r zsoldosb�l, igaz? – vigyorgott Einar, aki felismerte, mi j�tsz�dott le a n�ben. Nem �rzett megvet�st, sem haragot. M�r m�skor is el�fordult, hogy a foglalkoz�sa miatt t�ves k�pet alkottak r�la.

– Elismerem... t�l hamar �t�lkeztem r�lad. T�bbet nem fog el�fordulni, �g�rem!

– Nem t�rt�nt semmi.

Lassan telt az id�, id�nk�nt �jra �s �jra besz�dbe elegyedtek, megosztott�k egym�ssal gyermekkori eml�keiket, valamint Einar mes�lt n�h�ny kalandj�r�l, amit Alessia �rdekl�dve hallgatott v�gig. Mindig is �lvezte, ha csat�kr�l �s szenved�lyes szerelmekr�l mes�ltek neki, a v�r�ben volt a v�gy, hogy min�l t�bb dolgot ismerjen meg a vil�gb�l. Miut�n megvacsor�ztak, hamar nyugov�ra t�rtek.

Einar m�lyen aludt, de egy csilingel�, n�i hang egyre ink�bb bef�szkelte mag�t az elm�j�be. F�nyl� alakk�nt kavargott lelki szemei el�tt, �teri sz�ps�ge semmihez sem volt foghat�, a f�rfi csak arra v�gyott, hogy �t�lelhesse. Kinyitotta a szem�t, majd lassan fel�lt, �s a b�nya s�t�t torka fel� fordult. Nem volt ura �nmag�nak, egyetlen hang n�lk�l �llt fel, hogy t�tova l�ptekkel meginduljon a s�t�ts�g fel�. A hang egyre csak h�vogatta, test�t el�nt�tte a v�gy, melynek k�ptelen volt ellen�llni. K�vette azt az �ttetsz� alakot, kinek hossz� sz�ke haja �gy lobogott meztelen teste k�r�l, mintha a v�z alatt lebegett volna. D�s keblei �s vil�gos b�re m�gnesk�nt h�zta maga ut�n a f�rfit. Einar tiltakoz�s n�lk�l eredt a nyom�ba, an�lk�l, hogy tudta volna, mit cselekszik, m�gnem teljesen elnyelt�k az �rnyak.