Kimondhatatlanul lassan v�nszorogtak az �r�k a foglyok sz�m�ra, akik tehetetlen�l hevertek a padl�n, s csak n�ha-n�ha adtak nekik inni, azonban enni egy�ltal�n nem. Mikor arra panaszkodtak, hogy zsibbadnak a v�gtagjaik, elrabl�ik mind�ssze laz�tottak b�kly�ik szor�t�s�n, de nem oldozt�k el �ket. Rem�nytelen helyzetben voltak.

Petrosz, Julia �s Dieter azzal t�lt�tt�k a napot, hogy felv�ltva �rk�dtek odakint, valamint a k�t f�rfi id�nk�nt k�rty�zott, ha �ppen a n� ker�lt sorra. P�ternek fogalma sem volt, h�ny �ra lehet, viszont az apr�, koszos ablakon kereszt�l l�tta, hogy alkonyodni kezdett. Petrosz �s Dieter jav�ban benne voltak egy k�rtyapartiban, amit olajl�mp�s f�ny�n�l j�tszottak. Julia odakint t�maszkodott az ajt�nak, szemmel tartva a k�rny�ket, mik�zben Hektor �s a feles�ge nyugtalan �lomba mer�ltek.

– H�! – t�rte meg a csendet P�ter. – Ki k�ne mennem a mosd�ba vizelni.

– Csin�ljon a nadr�gj�ba, most nem �r�nk r� – vetette oda Dieter.

– Komolyan szagolni akarj�k? M�g m�snap is �rezn�k, �s ezzel fogadn�k a megb�z�jukat? – �rvelt a tan�r, s Petrosz bel�tta, hogy igaza van, de nem �hajtotta abbahagyni a k�rty�z�st, ez�rt kisz�lt a n�nek, aki k�rd� tekintettel l�pett be az ajt�n.

– Vidd ki a bar�todat, Julia! WC-re kell mennie.

– Mi�rt nem k�s�ritek el ti?

– L�tod, hogy nem �r�nk r�. Ne akad�koskodj! M�r �gyis l�ttad minden�t a fick�nak – nevetett Petrosz. Dieter elmosolyodott a v�lasz�n.

– S�rg�s lenne – sz�lt P�ter is, mire Julia kelletlen�l eloldozta a k�telet a l�b�n, majd fel�ll�totta, �s elhagyt�k a kunyh�t.

Odakint elm�ly�ltek az �rny�kok, az �g alja k�k �s lila sz�nben t�nd�k�lt, mialatt a f�l�j�k tornyosul� hegyoldal m�g ink�bb tiszteletet parancsol�nak l�tsz�dott.

– Igyekezz! – parancsolt a f�rfira Julia, b�r meglep�en nyugodt volt a hangja.

– H�trak�t�z�tt k�zzel neh�z lesz.

– J�l van – engedett a n�, �s fegyver�t P�teren tartva szabadd� tette a kezeit is.

– A t�rsaid nem fognak �letben hagyni minket, igaz?

– Nem val�sz�n� – felelt Julia r�vid hezit�l�s ut�n.

– Te nem olyan vagy, mint �k. Ne hagyd, hogy ez megt�rt�njen!

– M�gis mit v�rsz t�lem?

– Azt, hogy seg�ts nekem! – l�pett k�zelebb Juli�hoz P�ter. – Menj�nk el a rend�rs�gre, hogy seg�tsenek kiszabad�tani az Arvanitisz h�zasp�rt.

– T�ls�gosan megb�zol bennem. Kereszt�ll�hetn�lek itt helyben ez�rt a javaslat�rt.

– M�r a haj�n meg�lhett�l volna, de nem tetted. K�ptelen volt�l, mert nem tartozol k�z�j�k. Sz�kj�nk el most, am�g van lehet�s�g! – fogta meg a n� kez�t a f�rfi, s Julia nem tett semmit, hogy ezt megakad�lyozza. – Gyere velem!

– Nem tehetem… J� okom van r�. T�ged is az�rt hoztalak ide, mert nem akartam elk�sni a tal�lkoz�mr�l Petrosszal, miut�n elrabolt�k a h�zasp�rt. Gyan�s lett volna. Az t�nt a legjobb v�laszt�snak, ha magammal hozlak. Itt kell maradnom, hogy szemmel tartsam �ket.

P�ter meg�rezte, hogy a n� sugall sz�m�ra valamit, de nem forsz�rozta a dolgot, csak meg�rt�en b�lintott.

– Akkor engedj utamra!

Sok�ig n�ztek egym�s szem�be, m�gnem m�r a csillagok is megjelentek az �g fekete sz�vet�n, �gy alig l�tt�k egym�s arc�t.

– Rendben van – b�lintott a n�. – Adhatok n�mi el�nyt neked, de �ld�zni fognak, ugye tudod?

– Valahogy sejtettem.

– Mit m�veltek ennyi ideig? – sz�llt fel�j�k egy d�h�s hang hirtelen, s a fah�z ajtaj�ban megjelent Petrosz szak�llas arca, kez�ben ott l�gott a pisztolya.

– Gyorsan! �ss meg! – s�gta Julia P�ternek, aki habozott n�h�ny m�sodpercig, majd lekevert egy kem�ny pofont a n�nek, aki a f�ldre rogyott.

P�ter azonnal fut�snak eredt, kihaszn�lva az �jszaka ny�jtotta el�nyt. Csakhogy a falu ir�ny�ba nem mehetett, mivel Petrosz el�llta az �tj�t, ez�rt hegynek felfel� futott, bele a s�t�ts�gbe. L�v�sek d�rd�ltek m�g�tte, goly�k sz�guldottak el mellette, azonban P�ter nem �llt meg.

Az �let��rt v�gtatott. Petrosz �s Dieter kirontottak az �p�letb�l, �s a v�r�s haj� b�n�z� az �ld�z�s�re indult, mik�zben Petrosz felr�ntotta Juli�t a f�ldr�l, kez�b�l kit�pve fegyver�t.

– Hagytad elmenni, igaz? – sziszegte, k�zel hajolva a n� arc�hoz.

– Meg�r�lt�l? Mi�rt hagytam volna?

– Tal�n, mert t�ls�gosan megkedvelted. L�ttam, hogy n�zel r�. Platamonaszban id�nk�nt nem lehetett el�rni t�ged m�g telefonon sem. Egyszer-k�tszer k�st�l a tal�lkoz�nkr�l is. Nem szeretem a meglepet�seket, Julia.

Petrosz er�sen megszor�totta a n� karj�t, �s h�tracsavarta.

– Mit m�velsz? – ki�ltott Julia, pr�b�lv�n szabadulni a f�rfit�l, de nem volt es�lye.

– Az a furcsa �rz�sem, hogy el�rult�l. Nem szeretem, ha h�tba sz�rnak. Holnap �rkezik a megb�z�, �s nem j�het k�zbe semmi, hogy ny�lbe �ss�k a szerz�d�st! Att�l tartok, t�bb� nem veszem hasznodat.

Ezzel Petrosz ber�ngatta a kunyh�ba a n�t, akit megk�t�zve le�ltetett a h�zasp�r mell�. Julia pr�b�lt szabadulni a b�kly�it�l, �m �ppen annyira tehetetlen volt, mint egy p�kh�l�ba ker�lt l�gy.

Petrosz homlokr�ncolva b�multa, majd Julia el� h�zott egy sz�ket, amire le�lt, �s szemben�zett a n�vel.

– Most elbesz�lget�nk egy kicsit.

– Nincs mit mondanom neked – k�p�tt a f�rfi fel� a n�.

Petrosz lass� mozdulattal let�r�lte az arc�t, �s leguggolt foglya el�. Hektor Arvanitisz �s a feles�ge n�m�n, elsz�rnyedve figyelt�k a jelenetet, ahogy a f�rfi k�tszer is meg�t�tte Juli�t, akinek felrepedt a sz�ja sz�le, s v�rezni kezdett.

– Jobb, ha rendes kisl�ny leszel! M�g hossz� az �jszaka.