Mihelyt el�rt�k a Litochor� k�zel�ben, a hegyoldalon �ll� fah�zat, elrabl�ik beterelt�k a foglyokat az �p�letbe, ahol Dieter le�ltette �ket a f�ldre, g�zsba k�tve kez�ket �s l�bukat. Igencsak szorult helyzetbe ker�ltek. A kocsiban nem volt szabad besz�lgetni�k, de Eleni Arvanitisz nem b�rta tov�bb mag�ban tartani f�lelm�t, valamint k�v�ncsis�g�t.

– Mit akarnak t�l�nk? Kik maguk? – k�rdezte hiszt�rikus hangon, mire Dieter odaugrott el�, megragadta a n� �ll�t, majd pisztoly�t a homlok�hoz emelte.

– Ne vis�tson, h�lgyem, mert ideges leszek! Ha ez megt�rt�nik, remegni kezd az ujjam a ravaszon, amit�l k�nnyen els�lhet a fegyver akaratom ellen�re – mosolygott Dieter, de arckifejez�se ink�bb egy k�gy��ra eml�keztetett.

– Hagyja b�k�n, maga �llat! – ki�ltott felh�borodottan Hektor, s r�ngatni kezdte a b�kly�it, hogy feles�ge seg�ts�g�re siessen. A v�r�s haj� Dieter megel�gelte a jelenetet, ez�rt fegyvere cs�v�vel hal�nt�kon v�gta az alacsony f�rfit, aki a padl�ra hanyatlott. Az �t�s nyom�n felhasadt a b�re, mire v�kony v�rcs�k folyt le az arc�n.

– El�g legyen! – d�rrent Petrosz hangja, aki eddig Juli�val behordott n�h�ny pokr�cot a terepj�r�b�l. – Menj ki �s �rk�dj, Dieter!

Engedelmeskedve a parancsnak, a f�rfi morogva elrakta pisztoly�t, majd kiment, becsapva maga m�g�tt az ajt�t.

– N�zz�k el neki! Kiss� forr�fej� – vont v�llat Petrosz, �s le�lt az egyik sz�kre. Julia k�vette a p�ld�j�t.

– Bizony�ra szeretn�k tudni, mi�rt vannak itt. Igaz? – n�zett a h�rom fogolyra a n�, b�r P�ter tekintet�t ker�lte. A tan�r csendben v�rakozva figyelt.

– Eltal�lta – b�lintott Hektor, miut�n fel�lt.

– Nem is sejti, Arvanatisz �r? – csod�lkozott Petrosz, aki olyan hangs�llyal ejtette ki a szavakat, mintha egy bar�tj�val besz�lgetett volna.

– M�gis mit gondol? Fogalmunk sincs, mi�rt raboltak el minket, de k�vetelem, hogy �rulja el!

– �n is szeretn�m tudni, mi ez az eg�sz – sz�lt k�zbe P�ter.

– Nem nagyon vannak olyan helyzetben, hogy k�vetel�zhessenek, azonban j� kedvemben tal�ltak, ez�rt teljes�tem a k�r�s�ket. Hogy is h�vj�k mag�t? – fordult Petrosz a tan�rhoz.

– P�ter Madaras.

– Nos… Madaras �r. Abban a megtiszteltet�sben lehet r�sze, hogy bemutathatom az �n mellett pihen� �riembert. Hektor Arvanitisz ugyanis G�r�gorsz�g leggazdagabb olajm�gn�sa, aki mellesleg saj�t haj�z�si v�llalattal is rendelkezik, �gy az olaj sz�ll�t�s�r�l is � maga gondoskodik. Teherhaj�i az eg�sz F�ldk�zi-tengeren �zemelnek. Igazi nagyhal, akinek a vagyon�b�l vehetne mag�nak egy szigetet is.

Nem mutatta ki, de P�ter val�ban meglep�d�tt a hallottakon. Egy�ltal�n nem sz�m�tott arra, hogy ilyen illusztris szem�llyel fog tal�lkozni nyaral�sa alatt. Persze, nem b�nta volna, ha m�sok a k�r�lm�nyek.

– H�t err�l lenne sz�? V�lts�gd�jat akarnak? – horkant fel Hektor. – Mondjanak egy �rat, �s kifizetem.

– A dolgok nem ilyen egyszer�ek, Arvanitisz �r – ingatta a fej�t Petrosz. – Gazdas�gi v�ls�got �l�nk. Az Eur�pai Uni� megszor�t�sai nem tetszenek az embereknek, jogosan, hadd tegyem hozz�! Ett�l f�ggetlen�l akadnak olyan szem�lyek, akik politikai bab�rokra t�rnek, s javaslataikkal olyan megold�sokat keresnek, ami kih�zn� az orsz�got a bajb�l, �s seg�tene ler�zni az Uni� l�ncait. Most nem a kiv�l�sra gondolok, hanem arra, hogy olyan �zleti forradalom javaslat�val �lln�nak el�, mellyel, ha bevezetn�k, kiegyenl�ten�k a sz�ml�t. Az a helyzet, hogy maga is eme felt�rekv� szem�lyek csoportj�ba tartozik.

– Honnan tud err�l? – t�totta el a sz�j�t, Hektor.

– Megvannak a forr�saim.

– Ez az eg�sz terv titkos. R�ad�sul a javaslat s�rten� n�h�ny hatalmon l�v� politikus �rdekeit, akik t�bbek k�z�tt felel�sek a jelenlegi helyzet�rt is. K�lf�ldi politikusok�t is. Ki maga, hogy inform�ci�t szerzett err�l? – k�rdezte Eleni, akit a f�rje mindig beavatott mindenbe.

– �n csup�n eszk�z vagyok egy j�tszm�ban, h�lgyem. Olyan embernek dolgozom, aki azok t�rsas�g�ba tartozik, akik nem szeretn�k, hogy ez az �zleti man�ver bek�vetkezzen. Ebb�l sejthetik, hogy egy�ltal�n nem v�lts�gd�j miatt raboltuk el �n�ket.

– Akkor mi�rt?

– Egy szerz�d�s miatt – kacsintott r�juk Petrosz. – Holnap meg�rkezik a megb�z�m, aki az �gy k�nyess�ge �s fontoss�ga ok�b�l v�llalta, hogy szem�lyesen l�togat ide. T�rgyalni fog �nnel, Arvanitisz �r, azt�n, ha al��rta a szerz�d�st, melyr�l sz� lesz, szabadon lesznek engedve. Hajuk sz�la sem fog g�rb�lni.

– A szav�t adja? – nyelt egy nagyot Hektor, aki legink�bb feles�ge �let�t f�ltette.

– �g�rem!

P�ter figyelmesen hallgatta v�gig a besz�lget�st. A dolgok m�r kezdtek k�rvonalaz�dni a sz�m�ra, de tekintet�t egyfolyt�ban Juli�n tartotta, aki nem mert a szem�be n�zni. Petrosz utols� szav�n�l m�g el is ford�totta a fej�t. Ebb�l a tan�r r�j�tt, hogy Petrosznak esze �g�ban sincs elengedni �ket, ha ez a rejt�lyes �zlet megk�ttetik, �s Hektor al��rja a szerz�d�st.

Aggodalm�t csak fokozta, hogy az � szem�lye v�gk�pp nem j�tszott szerepet a j�t�kban. Ink�bb szenved� alanya volt az esem�nyeknek. L�zasan forogtak a kerekek a fej�ben, hogy valami sz�k�si tervet tal�ljon, hiszen rohamosan fogyott az ideje.

Mi�rt t�rt�nik ez vele? Nem kapott v�laszt a ki nem mondott k�rd�sre.