– Baj van, Michael. Nem indulnak a kocsik – l�pett a f�rfihoz Delfina, miut�n nekil�ttak t�bort bontani. M�r hajnalodott, de a nap m�g nem bukkant el� a d�n�k m�g�l.

– Hogyan? Mi az, hogy nem indulnak?

– Arslan azt mondja, valaki t�nkretette a motort. L�bnyomokat fedezett fel a terepj�r�k k�r�l, de nem tudta k�vetni azokat, mert a szabot�r elsim�totta maga ut�n �ket. Val�sz�n�leg egy takar� vagy valami hasonl� volt a h�t�ra er�s�tve.

– Azt akarod mondani, hogy egy szabot�r van k�z�tt�nk? – kerekedett el Michael szeme. – Ezt nem akarom elhinni.

– Pedig jobban teszed. A t�nyek maguk�rt besz�lnek.

– A rohadt �letbe! – k�romkodott a f�rfi idegess�g�ben, majd nyugalmat er�ltetett mag�ra. – Sz�lj a t�bbieknek, hogy j�jjenek az �tkez�s�torba, k�rlek! Ki kell der�ten�nk, hogy ki volt az. Kurt orvosi ell�t�sra szorul. Valahogy el kell jutnunk a v�rosba.

Delfina, aki m�g mindig �lmosan t�r�lgette a szemeit, egyet�rtett, �gy h�t elindult, hogy �sszeszedje koll�g�it. Ek�zben Arslan, akit m�rhetetlen�l nyugtalan�tott az esem�nyek ezen fordulata, gondolataiba m�lyedve guggolt a kocsik mellett, �s a homokot tanulm�nyozta. Nem sz�m�tott r�, hogy valaki k�z�l�k id�ig vetemedjen. Volt �tlete a tettes kil�t�re, �m bizony�t�k n�lk�l nem v�daskodhatott, tudta j�l. Mellesleg fogalma sem volt, hogy vajon mi c�lt szolg�lhatott a terepj�r�k megrong�l�sa.

A mongol f�rfi, m�g k�t t�rsa a kocsikkal pr�b�lt kezdeni valamit, elhat�rozta, hogy a v�g�re j�r az �gynek. Mialatt a r�g�szek �sszegy�ltek a megadott helyen, Arslan t�bb k�rt le�rva j�rk�lt, �jabb nyomok ut�n kutatva. Hossz� percek teltek el �gy, m�gnem a f�rfi figyelm�t mag�ra vonta egy mag�nyosan �rv�lkod� l�bnyom, alig t�z m�terre a j�rm�vekt�l, f�lig elsim�tva. L�that�an valaki megpr�b�lta elt�ntetni, �m nem siker�lt teljes m�rt�kben.

Arslan t�bb sz�gb�l is megvizsg�lta �s arra jutott, hogy ez volt, ami keresett. A l�bnyom egyenesen az egyik k�zeli s�tor ir�ny�ba mutatott, �gy a f�rfi felegyenesedett �s megindult fel�. Csak most d�bbent r�, hogy a francia archeol�gus s�tr�t l�tja maga el�tt. Beigazol�dott a sejt�se h�t. Oda�rve k�r�ln�zett, �s megbizonyosodott r�la, hogy senki nem figyeli, majd f�lreh�zva a v�sznat, bel�pett.

A r�g�sz m�r elkezdett �sszepakolni, de Michael h�v�sa miatt f�lbehagyta a m�veletet. Arslan a nyitott b�r�ndh�z ment, �s belet�rt a ruh�kba, persze vigy�zva, hogy ne hagyjon jeleket maga ut�n. Nem tudta biztosan, mit keres, de sejtette, hogy ha megtal�lja, akkor v�laszt kaphat n�h�ny k�rd�sre. Sajna a b�r�nd �tkutat�s�t�l nem lett okosabb, �gy h�t nekil�tott �tn�zni a t�bbi holmit is odabent, �m szint�n eredm�nytelen�l. V�g�l m�r csak Girard matraca maradt h�tra, b�r nem sokat rem�lt annak �tvizsg�l�s�t�l.

Meglepet�se nem is lehetett volna nagyobb, mikor felemelve az alv�helyet, egy furcsa, el�gg� m�retes k�zifegyverre bukkant. Nem hasonl�tott egyik t�pusra sem, amit eddig l�tott. K�zbe vette, �s tanulm�nyozni kezdte. Arr�l r�gt�n meggy�z�dhetett, hogy nem f�mb�l k�sz�tett�k, hanem valamilyen k�nnyebb, de massz�vabb anyagb�l, melynek alig volt s�lya. Egy k�zfejnyi m�ret� fadoboz hevert mellette, amit kinyitva legal�bb n�gy, p�r centim�teres, ampull�ra eml�keztet� l�ved�ket l�tott egym�s mellett sorakozni. Mindegyik ampulla hegyes t�ben v�gz�d�tt, �s k�kes folyad�kkal t�lt�tt�k meg �ket.

Ezen t�rgyak l�tt�n megannyi k�rd�st vet�d�tt fel Arslan fej�ben, melyeket k�ptelen volt megv�laszolni mag�nak. Egy dologban, azonban biztos volt: meg kell mutatnia a t�bbieknek, mit tal�lt.

*

– Hogy van Kurt? – k�rdezte Michael, mikor Laura is megjelent az �tkez�s�torban.

– Egyre rosszabbul – s�hajtott a n�. – Felsz�k�tt a l�za �s del�riumos �lomba mer�lt. Az�ta sem tudtam fel�breszteni. Szor�t minket az id�, att�l tartok.

– Egy�ltal�n mi�rt vagyunk most itt? Nem kellene m�r t�bort bontanunk? – v�gott �rtatlan k�pet Girard.

– Van egy kis probl�ma. Valaki megrong�lta a kocsik motorj�t, �s most nem indulnak be – magyar�zta Michael. – J� darabig itt ragadhatunk, ha Selenge �s Baatur nem lesznek k�pesek megjav�tani �ket.

– Mi folyik itt, Michael? – n�zett a f�rfira Laura. – Egy�ltal�n ki az, aki miatt most nem tudunk �tra kelni?

– Fogalmam sincs, de min�l el�bb meg kell tal�lnunk.

– Arra gyanakszom, hogy a bandit�k visszat�rtek, �s k�zvetlen t�mad�s helyett �gy pr�b�lnak elint�zni minket – �llt el� az �tlettel, Girard.

– Mer�sz elgondol�s, de nem lehetetlen – v�lte Delfina, aki egy pillanatra mintha g�nyos mosolyt l�tott volna felvillanni a francia sz�ja sark�ban.

– Val�ban lehets�ges, hogy ez t�rt�nt, �m jobb lesz, ha t�bb verzi�t is szem el�tt tartunk.

– Mire gondolsz, Michael? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Laura.

– Mi van, ha k�z�l�nk valaki volt a szabot�r?

– Nem hiszem, hogy a sz�th�z�s gerjeszt�se j� taktika a jelen helyzetben – mutatott r� Delfina.

– Tal�n nem, de, ami t�rt�nt alaposan megingathatja az egym�sba vetett bizalmunkat.

– Ezt nem gondolhatod komolyan – csod�lkozott Laura.

– R�ad�sul mivel bizony�thatn� be ak�rmelyik�nk is, hogy �rtatlan? Mindenki aludt! – szegezte a mutat�ujj�t Michaelre Girard. – K�l�nben is mi a helyzet mongol bar�tainkkal?

– Nincs sz�ks�g v�daskod�sra! – l�pett a s�torba Arslan �s k�t embere, miel�tt kit�rt volna egy d�h�s vita. – Alapos okom van felt�telezni, hogy maguk k�z�l valaki nem az, akinek mondja mag�t.

N�ma csend fogadta szavait. Mindenki arra v�rt, hova akar kilyukadni a mongol.

– Mire alapozza ezt, Arslan? – k�rdezte Michael �rdekl�dve.

– Erre itt – emelte magasba a fegyvert, amit tal�lt. – Ez a pisztoly a francia koll�g�juk s�tr�b�l sz�rmazik.

�ltal�nos felh�rd�l�s k�vette szavait, s minden szemp�r Girardra szegez�d�tt, aki k�z�mb�s arccal �lt a sz�ken, karba font k�zzel, mintha semmi sem �rdekeln�.

– Sz�val turk�lt a holmim k�z�tt – sz�lalt meg v�g�l. – Mi�rt? Bizony�tsa be, hogy az ott az eny�m! M�r ha k�pes r�.

– Ahogy �hajtja – vont v�llat Arslan, majd mes�lni kezdett. – Miut�n felfedezt�k a szabot�zst, pr�b�ltam nyomokat keresni, hogy mi is t�rt�nt, �s ki tette. Mint kider�lt, az elk�vet� �gyesen elt�ntette a l�bnyomait, ez�rt kit�g�tottam keres�sem hat�k�r�t, �s ennek h�la siker�lt tal�lnom egy nyomot. Mag�ban �rv�lkodott a homokban, s f�lig el volt sim�tva. L�tszott, hogy a szabot�r derek�ra k�t�tt t�r�lk�z� nem v�gzett teljes munk�t. R�ad�sul a nyom �ppen a maga s�tra fel� mutatott. Vettem h�t a b�tors�got, hogy k�r�ln�zzek, �s �gy tal�ltam meg a fegyvert. Mellesleg a t�r�lk�z�t is, amivel a nyomait pr�b�lta elt�ntetni. Nem �rtott volna, ha ut�na kir�zza bel�le a homokot.

– Tudod, Girard… m�r nekem is felt�nt, mennyire ellenezted a t�voz�sunkr�l sz�l� �tletet – sz�lt Michael, aki abszol�t elhitte a hallottakat. Nem volt oka k�telkednie Arslan szav�ban.

– Sosem voltam szimpatikus neked, Michael, tudom j�l – �llt fel Girard, szembefordulva a f�rfival. – M�r az idevezet� �ton is megpr�b�lt�l elnyomni. Azt hiszed te olyan t�k�letes vagy? Legal�bb titkolhattad volna az ir�ntam �rzett megvet�sed.

Girard k�zelebb l�pett a r�g�szhez, de Michael tov�bbra is m�lyen a szem�be n�zve �llt vele szemben.

– Magadnak k�sz�nheted. T�nyleg te volt�l, igaz?

Girard felhorkant, �s lehajtotta a fej�t, mik�zben v�gigsim�tott a haj�n idegess�g�ben.

– H�t nem furcsa az �let? M�r senkiben nem lehet megb�zni – felelte nevetve, majd vill�mgyorsan Laur�hoz ugrott, �s mag�hoz r�ntotta a n�t, mik�zben zseb�b�l el�kapott egy 38-as Smith & Wessont, �s Laura hal�nt�k�hoz szor�totta, akinek �tkarolta a tork�t. A n�t annyira v�ratlanul �rte a dolog, hogy nem tudott id�ben reag�lni a t�mad�sra. – Senki ne mozduljon!

Fesz�lt csend t�lt�tte meg a leveg�t, amint a t�rsas�g t�bbi tagja d�bbenten figyelte a jelenetet. Michael keze �k�lbe szorult, de nem tehetett semmit an�lk�l, hogy �rtana Laur�nak. Sz�vfacsar� volt l�tnia a szeret�je fej�n�l himb�l�dz� fegyvert, mialatt Girard �s t�sza a s�tor m�sik v�g�be h�z�dott.

– Meg�r�lt�l, Girard? Jobb lenne, ha elengedn�d! – pr�b�lta meggy�zni a f�rfit Delfina, �m a francia csak mosolygott a sz�nd�k�n.

– Lehullott h�t a lepel. M�r �pp ideje volt. Nem volt k�nny� archeol�gust j�tszani, �s elviselni titeket – k�p�tt a f�ldre a francia. – Igen, �n voltam a szabot�r. Ennek a mongol poj�c�nak igaza volt.

– Mit akarsz, Girard? Egy�ltal�n mi ez az eg�sz? – k�vetelt v�laszokat Michael, aki egyre d�h�sebb lett Laura k�ts�gbeesett verg�d�s�t l�tva.

– Hogy mit akarok? Szeretn�d tudni? Igen? – kiab�lt hiszt�rikusan a francia. – Megmondom �n neked…

Alighogy kimondta a szavakat, a h�rom mongol fel� lend�tette a pisztolyt, �s megh�zta a ravaszt. A l�v�s �gy�d�rg�snek hatott a s�torban, melyet Delfina �s Laura sikolya, valamint Michael �s a mongolok ki�lt�sa k�s�rt.

A goly� az id�k�zben egyre k�zelebb �vakod� Seleng�t tal�lta el, aki megpr�b�lta �szrev�tlen�l, oldalr�l megk�zel�teni a franci�t. Csakhogy nem volt el�g figyelmes, �s t�relmetlen mozdulatai felt�ntek Girardnak. A hossz� haj� mongol t�rdre rogyott, �s hitetlenkedve b�multa a mellkas�n n�vekv� v�r�s foltot. Tekintet�t k�t bar�tj�ra emelte, azt�n v�rt �klendezve el�red�lt a f�ldre. M�g l�legzett egy utols�t, �s kilehelte a lelk�t. Elsz�rnyedt arcok meredtek r�, s Arslan v�re felforrt haragj�ban, de a r�szegez�d� pisztoly ac�lcs�ve mozdulatlans�gra k�rhoztatta.

– Mit tett�l? – suttogta Delfina elborzadva.

– Elment a marad�k eszed is? – ingatta a fej�t Michael.

– Azt k�rdezted, mit akarok? – mosolyodott el Girard. – Vissza akarom kapni az �letemet!