M�snap d�lel�tt b�reltem egy �t�tt-kopott Fiatot, s felvettem Ann�t, aki most is csinos volt, mint mindig. Vir�gmint�s, egyr�szes ruh�t viselt, mely csak a combja k�zep�ig �rt �s alul szokny�ban v�gz�d�tt. H�na alatt feh�r retik�l l�gott, �m tekintetem valahogy m�gis ink�bb form�s kebleire ir�nyult n�h�ny m�sodpercig. Uralkodnom kellett magamon, hogy �riember m�dj�ra viselkedjek, noha olyan h�hull�m csapott le r�m, mintha a sivatagban lettem volna. Anna sz�les mosoly�b�l vil�goss� v�lt sz�momra, hogy �szrevette zavaromat. Ink�bb a g�zra tapostam h�t.

 Miel�tt elj�ttem �tit�rsam�rt szereztem egy telefonk�nyvet, �s az apartman recepci�s�nak seg�ts�g�vel kikerestem a r�gis�gbolt c�m�t �s sz�m�t. Szerencs�re az �zlet tulajdonosa vette fel a kagyl�t, �gy bemutatkoztam Petrosz Leventisznek, akinek besz�moltam r�la, hogy a Sicard csal�d megpr�b�lt a festm�ny nyom�ra bukkanni. El�sz�r �rdektelens�g sug�rzott a hangj�b�l, de amint megeml�tettem, hogy n�h�ny csal�dtag az �let�vel fizetett �rte, azonnal fel�l�nk�lt �s suttog�sra v�ltott.

– Tal�lkozzunk a Palamidi er�dben h�rom �rakor! J�jj�n a Fokionasz b�sty�hoz! Piros ing lesz rajtam, arr�l megismer majd.

– Ott leszek! – �g�rtem, majd befejezt�k a besz�lget�st.

R��r�sen vezettem, mivel m�g volt n�h�ny �r�nk a tal�lkoz�ig. Felh�s id� uralkodott, a nap csak n�ha bukkant el�, hogy sugaraival aranyozott ragyog�sba vonja a k�rnyez� hegyeket. Sz�mos �t menti �d�l�t hagytunk magunk m�g�tt, mire el�rt�k Nafpli�t, ami egykor G�r�gorsz�g f�v�rosak�nt funkcion�lt.

�lett�l ny�zsg�, p�lmaf�kkal tark�tott v�ros t�rult a szemem el�, hol helyi lakosok �s turist�k sokas�ga j�rta az utc�kat. Robog�k hada ker�lgette az utakon meg�ll� kocsikat, mialatt siker�lt parkol�t tal�lnom az er�d alatti parkos�tott r�sz k�rny�k�n. A magas f�k t�mege h�s �rny�kot adott, �s a k�zelben sz�mos taverna �s �zlet v�rta az utaz�kat.

– Mit fogunk csin�lni addig? – k�rdezte Anna, miut�n kisz�llt a j�rm�b�l. �tk�zben fel�ledt a k�v�ncsis�ga, �gy r�vid haboz�s ut�n megosztottam vele a t�rt�nteket. Arra sz�m�tottam, hogy t�l rizik�snak fogja tal�lni a velem val� utaz�st, �m ehelyett izgatott� v�lt, amit saj�t elmond�sa szerint a b�n�gyi filmek ir�nti rajong�sa v�ltott ki n�la. K�ts�gk�v�l �lvezte a helyzetet. Persze nem �llt sz�nd�komban vesz�lynek kitenni, de sz�ks�gem volt egy seg�t�t�rsra is. T�bb szem t�bbet l�t.

– Illedelmes turist�k m�dj�ra ben�z�nk az �zletekbe �s esz�nk valamit – feleltem.

�tv�gtunk az �ttesten �s befordultunk egy sik�torba, hol j� n�h�ny szuven�reket �rus�t� boltot tal�ltunk. S�t�nk sor�n – sz�k utc�kon �t – eljutottunk a kik�t�be. A v�zen s�ta-�s hal�szhaj�k ringat�ztak, h�tt�rben a Bourtzi er�d apr� kis szigetre �p�lt feh�r falaival. Egy komphaj� �ppen kik�t�tt, mikor megjelent�nk, s gyomr�b�l utasok �s kocsik serege �z�nl�tt ki a s�t�nyra. Mindezt a parton hosszan h�z�d� k�v�z�k �s tavern�k terasz�n �ld�g�l� vend�gek �rdekl�d� pillant�sa k�s�rte.

A sz�lt�l �s a tenger l�tv�ny�t�l alaposan meg�hezt�nk, ez�rt mi is be�lt�nk az egyik vend�gl�be. Anna gusztusos szouvlakit evett, �n �nycsiklandoz� giroszt fogyasztottam. Miut�n ezzel v�gezt�nk, kicsit arr�bb m�g vett�nk egy-egy j�gkr�met, majd tov�bb koptattuk a v�ros k�veit. Az �si sziklahegyek kiker�lhetetlen tit�nokk�nt magasodtak f�l�nk.

Le�lve egy padra figyelt�k a v�z f�l�tt k�r�z� sir�lyokat. K�zben Anna, k�r�semre, mes�lt kicsit a csal�dj�r�l. Sz�lei mindketten tan�rok voltak, az�ta nyugd�jasok, �gy nem csoda, hogy � is ezt a p�ly�t v�lasztotta. Tizenk�t unokatestv�rrel �s h�rom n�v�rrel rendelkezett, sz�mos unoka�ccs�r�l nem is besz�lve, hogy alig b�rtam feldolgozni az adatokat, am�g hallgattam. Az �n szer�ny kis rokoni kapcsolataim elt�rp�ltek mellette.

Any�m titk�rn� volt, miel�tt megismerte ap�mat, aki egyszer� pinc�r. H�zass�guk ut�n �sszedobt�k gyerekkoruk �ta sp�rolt p�nz�ket, �s nyitottak egy csal�di v�llalkoz�st vid�ken. Az�ta is a Wyatt-fogad� boldog, de id�nk�nt zs�rt�l�d� tulajdonosai. Annak ellen�re, hogy elv�ltak, meg�rizt�k a j� kapcsolatukat �s k�pesek voltak vezetni az �zletet.

Lassan el�rkezett a tal�lkoz� ideje, �gy a Palamidi er�d fel� vett�k az ir�nyt. A turist�k l�ba nyom�n alaposan cs�sz�sra koptatott, itt-ott megrepedt k�vekb�l �ll� hossz� l�pcs� vezetett fel a m�eml�khez. Mialatt felfel� baktattunk, b�mulatos kil�t�s ny�lt el�tt�nk, ahogy egyre magasabbra �rt�nk. Bel�ttuk az eg�sz v�rost, a narancss�rga cser�ptet�s h�zakat, egy Biz�nc kori k�poln�t, a kik�t�t, egy m�sik k�zeli er�d�t – az Acronafpli nev�t –, �s a parkol�b�l el�rhet� tengerpartot, hol f�rd�z�k tucatjai �lvezt�k a langyos hull�mokat.

Viszont ennek a panor�m�nak megvolt az �ra. L�bizmaim remegtek a meger�ltet�st�l �s Anna is f�radtan zih�lt m�g�ttem. Id�nk�nt k�nytelenek voltunk pihen�t tartani. N�ha egy-k�t lefel� vagy felfel� tart� turista ment el mellett�nk ilyenkor. V�g�l f�l �ra ut�n siker�lt feljutnunk, ahol megvett�k a bel�p�jegyeket �s behatoltunk az er�dbe. �vsz�zados k�vek k�z�tt s�v�tett a sz�l, mik�zben kellemes �rny�kot biztos�tottak sz�munkra. A jeggyel kapott prospektus szerint a velencei er�d�tm�ny 1711 �s 1715 k�z�tt �p�lt, majd Oszm�n k�zre ker�lt, miel�tt �p�t�se befejez�d�tt volna.

Nyolc b�stya komplex h�l�zata alkotta, melyek k�zrefogtak v�zt�roz�kat, l�szerlerak� helyeket, �lelmiszerrakt�rakat �s t�bbek k�z�tt barakkokat. Petrosz Leventisszel a Fokionasz b�sty�hoz besz�lt�nk meg tal�lkoz�t, ez�rt a t�rk�pet k�vetve megpr�b�ltunk arrafel� haladni. Az er�d kisebb labirintust alkotott, de v�g�l siker�lt megtal�lni a helysz�nt. Ez a b�stya d�lre helyezkedett el az Agiosz Andreasz nev� b�sty�t�l. D�l-keleti pontj�n kapu vezetett egy keskeny �s kanyarg�s l�pcs�h�z, ami a k�ves Arvanitia partszakasz f�l�tt h�z�dott.

Mit ne mondjak innen m�r hajmereszt� m�lys�g t�rult a szemem el�, ami kicsit sem haszn�lt a t�riszonyomnak. Szerencs�re csak kikukkantottam a l�pcs�kre, majd visszat�rtem a falakhoz, ahol ott �llt Petrosz Leventisz. Piros ing�t viselte, ahogy a telefonban k�z�lte.

Magas, v�llig �r� haj� f�rfi volt, v�kony arc�ban fekete szemek �ltek vastag szem�ld�ke alatt. K�zszor�t�sa f�rfiasan er�s volt.

– Tal�lhatott volna k�nnyebben megk�zel�thet� helyet is – jegyeztem meg.

– A v�rosban ez a legsemlegesebb. K�vette �n�ket valaki?

– Tudtommal nem, de ez nem sok garanci�t jelent. Ink�bb �rulja el, hogy mit tud! Mag�n�l van a festm�ny?

– Nem, de tudom, hol van. A nagyap�m alaposan elrejtette.

– Mi�rt?

– Hogy ne ker�lj�n azok kez�be, akik Francois Sicard hal�l�t okozt�k.

– Francois Sicardot meg�lt�k? Azt hittem, a szivarj�t�l keletkezett t�zben halt meg – �rtetlenkedtem.

– A nagyap�m szerint r�gy�jtott�k. J� ismer�s�k voltak �s megb�ztak egym�sban. Akkoriban a nagyap�mat felkereste egy n�met r�gis�gkeresked�, bizonyos Heinrich Ganz. Szerinte ez a n�met volt a felel�s Sicard hal�l��rt, �s mikor megl�tta, minden �ron mag�nak akarta a festm�nyt. Valami�rt borzaszt�an fontos volt neki.

– Meg is fenyegette a fest�t?

– �gy tudom, igen – b�lintott Leventisz. – A nagyap�mnak Sicard adta a k�pet hal�la el�tt, s � biztons�gba is helyezte. F�lt a n�mett�l, �m le akarta leplezni, viszont nem �llt kell� bizony�t�k a rendelkez�s�re. Ganz nem tudta, kin�l lehet a festm�ny, �gy hazat�rt. Csakhogy nagyap�m nem felejtett �s moh�n kutatott bizony�t�kok ir�nt. Sajnos nem sok sikerrel. Azt�n j�tt egy sz�vroham �s nem �lte t�l. Utols� szavaival azt k�rte, csak a Sicard csal�dnak fedj�k fel a k�p holl�t�t, ha keresn�k. Mivel maga tiszt�zta, hogy �k meghaltak, ez�rt �nnek �rulom el a lel�hely�t, Mr. Wyatt…

Alig fejezte be a mondatot, mikor a v�rfalra vezet� l�pcs�k m�g�l el�l�pett az a sz�ke haj� fick�, aki Hydr�n lel�tte kopasz k�vet�met. A hangtomp�t�s pisztoly most is a kez�ben volt, �s r�vid c�lz�s ut�n megh�zta a ravaszt. Mozdultam, hogy f�lrel�kjem Leventiszt, de elk�stem. A gyilkos goly� a gyomr�ba f�r�dott, mire �sszerogyott. Anna sik�tott, a gyilkos pedig felvette a ny�lcip�t.

– Maradj vele �s h�vd a ment�ket! – ki�ltottam a n�re, majd a sz�ke haj� ut�n eredtem.