Lesz�llt az �j, mire visszat�rt�nk Tol�ba. Anna elk�sz�nt �s a hotelbe s�t�lt, hogy m�snapra kipihenje mag�t. �n is hasonl�k�ppen akartam cselekedni, de el�tte m�g el kellett int�znem valamit. Zsebemb�l el�hal�sztam a telefonsz�mot, amit m�g reggel szereztem meg a szak�llas f�rfit�l. Ideje volt kider�teni, hogy ki rendelte el Bergman professzor meg�l�s�t �s az �n k�vet�semet.

A kik�t� s�t�ny�n �lldog�ltam, mik�zben be�t�ttem a sz�mokat a telefonomba �s v�rtam. K�t cs�rg�s ut�n felvette valaki, majd egy m�ly f�rfihang sz�lt bele.

– Mi a helyzet? Mennyit tud a mag�nnyomoz�?

– �ppen eleget ahhoz, hogy l�ssam, maga egy meg�talkodott gyilkos, aki m�ssal v�gezteti el a piszkos munk�t – v�laszoltam, �s �r�mmel konstat�ltam, hogy a hang gazd�ja igencsak meglep�d�tt a vonal m�sik v�g�n.

– Mr. Wyatt! Hogy szerezte meg ezt a sz�mot?

– Az egyik b�renc�t�l. Kicsit noszogatni kellett a fi�t, de v�g�l helyesen cselekedett. �gy csup�n az orra �s n�h�ny foga b�nja. Egy�bk�nt �sszefutottam a m�sik b�rgyilkos�val is Hydra sziget�n. Szerencs�tlen m�g biztos ott fekszik az utc�n, lyukkal a homlok�ban.

– Nem k�nny�ti meg a dolgomat, Mr. Wyatt.

– Ennek �r�l�k. Mellesleg m�g be sem mutatkozott.

– El�g, hogy �n tudom a nev�t. A t�bbi nem sz�m�t. Egy�bk�nt, ha m�g most kisz�ll az �gyb�l �s �li tov�bb a nyamvadt kis �let�t, akkor meg�szhatja �lve. M�sk�l�nben eltaposom, ak�r egy f�rget!

– Milyen k�lt�i. Sajnos van egy h�rnevem, amihez ragaszkodnom kell. Mindig azt vallottam, hogy az igazs�g az els�. Valami azt s�gja, hogy nem illeti meg �nt a festm�ny.

– Sejtettem, hogy nem h�tr�l meg, de el�bb-ut�bb megszerzem a k�pet.

– Majd megl�tjuk. Csak nehogy a konkurencia kaparintsa meg el�bb – feleltem, hogy kicsit t�ncot j�rjak az idegein. Sejtettem ugyanis, hogy a sz�ke haj�, hangtomp�t�s f�rfi Hydr�r�l valaki m�snak dolgozhat, aki szint�n a k�pre vad�szik, b�r ez csak egy te�ria volt.

– Nem vagyok k�v�ncsi az �res fenyeget�seire, Mr. Wyatt. Figyelmeztetem, hogy mindent tudok �nr�l, h�la az inform�ci�s h�l�zatomnak. �gyhogy h�zza meg mag�t, ha �letben akar maradni! – sziszegte, mik�zben pr�b�ltam figyelni az akcentus�ra, de k�ptelen voltam beazonos�tani azt.

– L�tom, siker�lt kihoznom a sodr�b�l. Ennyire tart t�lem?

– Ne nevettesse ki mag�t! Ink�bb mindig n�zzen a h�ta m�g�! – z�rta le a besz�lget�st, majd bontotta a vonalat. Val�sz�n�nek tartottam, hogy ez a telefonsz�m nem fog �lni t�bb� innent�l kezdve.

Egyvalamit legal�bb megtudtam az ellens�gemr�l: nem ismer k�ny�r�letet. L�lekben felk�sz�ltem, hogy szemben�zzek megannyi vesz�llyel. Csup�n egyetlen dolog rond�tott bele a k�pbe, �s cs�kkentette az es�lyeimet. Nevezetesen a pisztolyom hi�nya, ami londoni lak�som szekr�ny�nek alj�n hevert nyugalomban.

Sz�ks�gem volt egy adu-�szra a kezemben, hogy t�l�ljem az elk�vetkez� napokat. Csakis az az �tkozott festm�ny jelenthette az egyetlen rem�nyt sz�momra.

Vetettem egy utols� pillant�st a v�zen t�ncol� f�nyekre, azt�n elhagytam a kik�t�t. A szemk�zti sziget s�t�t t�mege f�l�tt egy hull�csillag f�nyes cs�kja h�zott el, beleveszve az �jszak�ba.