A hegyvonulatokkal tark�tott, fest�i sz�ps�g� sziget n�h�ny f�t�l �s bokort�l eltekintve kiss� kop�r �kk�k�nt bukkant el� a horizonton. A haj�korl�tnak t�maszkodva figyeltem, amint a sz�rke �s m�szfeh�r h�zak uralta v�ros, hegyekbe �gyaz�dott amfite�trumk�nt vette k�r�l a kik�t� term�szetes �bl�t. Hal�szhaj�k �s jachtok ringat�ztak a hull�mokon. A napsugarak hangulatos k�v�z�k, templomok �s k�poln�k, valamint �kszerboltok �s baz�rok ablakair�l ver�dtek vissza.

– Gy�ny�r�, igaz? – sz�l�tott meg egy n�i hang, mire megfordultam �s az egyik padon hossz� fekete haj�, feh�r fodros bl�zt visel� sz�ps�gen akadt meg a tekintetem. Napszem�veget viselt, amit karcs� ujjaival megigaz�tott szepl�s orr�n, ahogy kac�ran mosolyogva fel�llt �s mell�m l�pdelt. A sz�l belekapott d�s f�rtjeibe, s egy pillanatra, mintha egy g�r�g istenn� elevenedett volna meg a szemem el�tt. R�vid szokny�ja kiemelte hossz� combjainak izgat� vonal�t.

– L�legzet… el�ll�t� – ny�gtem, mire felnevetett csilingel� hangj�n.

– �n vagy a sziget? Ne n�zzen �gy, mintha m�g nem l�tott volna n�t!

– Hydra gy�ny�r�, de kor�ntsem annyira, mint kegyed – b�koltam, �sszeszedve magam. – A nevem Ron Wyatt.

– Anna Tanakisz – fogott kezet velem, s szinte �ram�t�st �reztem ujjai �rint�sekor.

– Gyakran sz�l�t le idegeneket?

– Csak, ha azt akarom, hogy t�bb� ne legy�nk idegenek – villantotta r�m h�feh�r fogsor�t.

M�g legal�bb tizen�t perc volt h�tra kik�t�sig, �gy megh�vtam egy �d�t�re a b�f�be. �rdekl�d�semre el�rulta, hogy az Ath�ni Egyetemen tan�t, s jelenleg a szabads�g�t t�lti. Tol�ban sz�llt meg, de csak tegnapel�tt �rkezett �s m�r kor�bban jelezte sz�nd�k�t az iroda fel�, hogy r�szt vegyen a kir�ndul�son.

– El�sz�r j�r a szigeten? – k�rdezte.

– Pontosan. �nnel mi a helyzet?

– Nekem ez m�r a sokadik l�togat�som, Mr. Wyatt. T�z �ves koromig szinte minden �vben itt nyaraltunk a sz�leimmel. Egy apr�cska nyaral�t b�relt�nk. Sajnos a sz�leim v�l�sa ut�n sok�ig nem t�rt�nk vissza ide – pillantott �res pohar�ra, ujjaival dobolva az �vegen.

– Az �n sz�leim is elv�ltak, sz�val meg�rtem, mit �rez – pr�b�ltam vigasztalni kiss� �gyetlen�l, amit �szre is vett �s elmosolyodott.

– Mivel foglalkozik?

– Mag�nnyomoz�k�nt tev�kenykedek. Van egy saj�t irod�m.

– Nocsak! Nem vesz�lyes?

– El�fordul. Tal�n ez�rt nem szoktak sok�ig kitartani mellettem a n�k – vontam meg a v�llam. Nem tudom mi�rt, de ellen�llhatatlan �szintes�gi roham �rasztott el. �vek �ta f�j� pontk�nt tekintettem erre a t�m�ra, s most kit�rt bel�lem. – H�rom �ve v�ltam el a feles�gemt�l. Szerencs�re nem lett k�z�s gyerek�nk. Alaposan feld�h�tett, mikor megtudtam, hogy egy k�nyvel��rt hagyott el, pedig megadtam neki mindent. Azt mondta, nem tud tov�bb �lni a bizonytalans�gban. Holott az�rt kor�ntsem ennyire rossz a helyzet. �ltal�ban csak h�zass�gt�r�sek kider�t�s�vel szoktak megb�zni, vagy id�nk�nt fel kell kutatnom egy elt�nt szem�lyt. Nagyon ritka, mikor t�nylegesen �letvesz�lyes �gyet v�llalok el. Sz�val fura humorral b�rnak az �giek.

– Sajn�lom! Nem mindenki k�pes elviselni a neh�zs�geket. Szerencs�re vannak n�k, akiket nem riaszt vissza egy kis vesz�ly a sz�rke h�tk�znapokban – kacsintott r�m, mire sz�lesen elvigyorodtam, ak�r kisgyerek a kar�csonyfa alatt, aj�nd�kokt�l k�r�lv�ve.

– Mit tan�t pontosan az egyetemen?

– �kori irodalmat �s mitol�gi�t. Mi�rt?

– Csak k�v�ncsi vagyok valamire. Kapcsol�dik m�tosz a szigethez?

– Gondolom, a neve miatt k�rdi, igaz?

– Eltal�lta.

– Nos… a helyiek a szigethez kapcsolj�k a h�s H�rakl�sz tizenk�t munk�j�nak egyik�t, a Hydra nev� sz�rny legy�z�s�t, hab�r a hely nem egyezik meg a t�rt�netben szerepl��vel. Mindenesetre az alakja hossz�k�s, teh�t ak�r k�gy�nak is lehetne tekinteni. Az emberi k�pzeletnek nincs hat�ra.

– Mes�ljen err�l egy kicsit t�bbet!

– A sz�rnynek t�bb feje volt. �ll�t�lag a k�z�ps� fej halhatatlan volt, �s m�rgez� lehelettel rendelkezett. Ha lev�gtak egy fejet, akkor k�t m�sik n�tt a hely�re. H�rakl�sz �s a fegyverhordoz�ja, aki egyben unoka�ccse is volt, Iolaosz, r�j�ttek, hogyan �lj�k meg. Ki�gett�k a sebeket, �gy nem n�tt ki �jabb fej azok hely�n. Hydra sziget�re vonatkoz�an ezt a gy�zelmet egyesek a mocsarak lecsapol�s�val magyar�zz�k.

– �rtem – vakartam meg az �llam.

A gy�ztes H�rakl�sz. M�r sejtettem, mit �br�zolhat Sicard �ps�gben maradt festm�nye. A haj� indul�sakor ugyanis el�vettem a mobilomat �s felcsatlakoztam az Internetre, hogy ut�nan�zzek egy-k�t inform�ci�nak. Sicardr�l annyit tal�ltam, hogy a festm�nyei legal�bb �tsz�zezer doll�rt �rnek, s a hal�lakor ment fel ennyire az �ruk. Egy spekul�ci� azt is rebesgette, hogy egy Sicard gy�jtem�ny t�bb milli�ra is fel�rt�kel�dhet. M�r sejtettem, hogy ezt a gyilkos j�tszm�t bizony nagyban j�tssz�k. Figyelmeztettem magam, hogy jobb lesz, ha �vatosan j�rok el!

– �gy �rzem, dolga van a szigeten – n�zett Miss Tanakisz a szemembe kutat�n.

– Val�ban. Keresek valakit. Ismer egy bizonyos Giannisz Pavliszt?

– Pavlisz? Ismer�sen hangzik… - r�vedt maga el�, ahogy t�prengeni kezdett, majd felcsillant a szeme. – Akit keres legal�bb kilencven �ves. A v�ros �szaki r�sz�n lakik, amennyire eml�kszem, de jobb lesz, ha a helyiekt�l k�r �tbaigaz�t�st. Tulajdonk�ppen mit akar az �regt�l?

– Csak � tud v�laszolni n�h�ny k�rd�sre egy r�gi �ggyel kapcsolatban.

– Vil�gos. Ink�bb nem is akarom tudni, mir�l van sz� – nevette el mag�t zavar�ban. – Ha v�gzett, akkor esetleg be�lhetn�nk egy tavern�ba. H�vjon fel, ha r��r! Itt a sz�mom. �gyis csak egy-k�t szuven�rt akarok v�s�rolni.

Meglep�dtem, mennyire r�men�s �s be kell vallanom, hogy gyan�snak tal�ltam, de m�gis beleegyeztem, mert igencsak megtetszett. Hi�ba, a n�i nemnek soha nem tudtam ellen�llni. 

Hirtelen a haj� k�rtje jelezte, hogy meg�rkezt�nk �s a leg�nys�g felk�sz�lt a kik�t�sre. Rem�ltem, hogy az �reg Pavlisszal minden sim�n fog menni!