A kel� nap v�r�s k�nt�sbe �lt�ztette a t�jat, ahogy kom�tosan a horizont f�l� emelkedett, nyaldosva a s�rga �gbolton lust�n sikl� felh�foszl�nyok alj�t. Nem sokat aludtam az �jjel, de k�szen �lltam �tmenni Hydra sziget�re. Azonban v�rnom kellett, mivel ilyen kora reggel m�g minden z�rva volt, ez�rt nem tudtam volna befizetni a haj�ra a p�nzt. Azt viszont sejtettem, hogy Fotopoulosz fel�gyel�t az irod�j�ban tal�lom. Nem is t�vedtem.

Az�rt kerestem fel, hogy enged�lyt k�rjek Tolo elhagy�s�ra, amit rem�ltem, hogy megad a sz�momra! Szerencs�re, hab�r nagyokat �s�tott �s �lmosan t�r�lgette szem�t, beleegyezett. M�r �ppen t�voztam volna, mikor feltette a k�rd�st, amire titkon sz�m�tottam.

– Ismer egy Alain Bergman nev� f�rfit, Mr. Wyatt?

– Mi�rt k�rdi, fel�gyel�?

– Az �jjel meg�lt�k a kik�t�ben. Ma hajnalban bukkant r� egy hal�sz. Lel�tt�k. Sz�val ismeri?

– Most hallom el�sz�r a nev�t – ingattam a fejem, �rtatlan arcot v�gva. A fel�gyel� sand�n pillantott, majd s�hajtott �s intett, hogy t�vozhatok.

– �rtes�tsen, ha visszaj�tt, Mr. Wyatt!

– Term�szetesen.

Miut�n v�geztem, az �r�mra n�ztem �s elindultam a Pegasus Curises  nev�, haj�utakat szervez� iroda egyik k�zelebbi �p�let�hez. Az utc�n nem sokan l�zengtek, �gy nem volt neh�z ism�t kisz�rnom azt a g�nd�r haj�, szak�llas fick�t, aki tisztes t�vols�gb�l k�vetett, mi�ta csak elhagytam az apartmant. Val�sz�n�leg az egyik fegyveres f�rfi lehetett a kik�t�b�l. Ezek szerint r�j�ttek, hogy ki vagyok, ami csak �gy lehets�ges, ha m�r akkor a nyomomba szeg�dtek, mikor Jenniferrel tal�lkoztam. Lehets�ges, hogy az �jszaka nem is a professzor, hanem �n vezettem a kik�t�be �ket.

�gy t�ve, mintha semmit nem vettem volna �szre, tov�bb s�t�ltam. A tavern�k k�z�l egy-kett� lassan k�sz�lt a nyit�sra, ak�rcsak n�h�ny aj�nd�k�zlet. Az iroda m�g legal�bb �tpercnyire volt, ez�rt �gy d�nt�ttem kock�ztatok. Szerettem volna megtudni, hogy ki az ellens�g. Az egyik taverna m�g�tt keskeny sik�tor vezetett le a tengerpartra, amit kihaszn�lva gyorsan befordultam rajta.

Amint kiker�ltem k�retlen �rny�kom l�t�sz�g�b�l, �tv�ltottam fut�sra �s a partra �rve a k�vetkez� �p�let fal�hoz lapultam, honnan szemmel tarthattam a sik�tor bej�rat�t. Szerencs�re rajtam k�v�l senki nem tart�zkodott a k�zelben. A parton egym�sra rakott nap�gyak �s �sszecsukott naperny�k feh�rlettek.

A k�vetkez� pillanatban felbukkant a szak�llas rohan� alakja, ahogy v�gigsz�guldott a sik�toron. Sebesen k�zeledett, izmaim megfesz�ltek. Abban a pillanatban, mikor ki�rt a homokra, r�vet�dtem. �k�llel az arc�ba csaptam, majd el�gedetten n�ztem r�pt�nek �v�t, ahogy ny�gve a f�ldre zuhant. Mik�zben a hull�mok feh�r tajt�kot vetve most�k a f�venyt, lehajoltam, hogy felh�zzam �s a szem�be n�zzek, de �vatlann� v�ltam.

Vill�mgyorsan mag�hoz t�rt �s homokot sz�rt az arcomba, amit�l min�l gyorsabban igyekeztem megszabadulni. Ellenfelem, azonban nem habozott �llon v�gni. Megp�rd�ltem, mialatt kiszaladt l�bam al�l a talaj. Szemeim el�tt csillagok ugr�ltak. A szak�llas vicsorogva magaslott f�l�m, egy gonoszul feketl�, hangtomp�t�s pisztolyt h�zva el� zseb�b�l.

– Hol van a napl�? – sziszegte r�m c�lozva.

– Biztos helyen – v�laszoltam g�nyosan, hogy provok�ljam, �s hib�t v�tsen haragj�ban.

– Besz�lj, vagy szit�v� l�lek! – ki�ltotta, megragadva p�l�mat, ahogy felh�zott.

Elj�tt az �n id�m. A lend�letet kihaszn�lva f�lre�t�ttem fegyvert tart� kez�t, �s belefejeltem az arc�ba. �reztem, amint orrcsontja elt�rik, s meleg v�r fr�ccsen a homlokomra. F�jdalmas ki�lt�s hagyta el a tork�t, pisztolya a homokba zuhant. Azonnal a v�zbe r�gtam, azt�n gyomorsz�jon v�gtam gazd�j�t, mire a fick� t�rdre rogyott.

– Most pedig csicseregj sz�pen, ak�r a mad�r! – markoltam a haj�ba, hogy meg�rezze. – Kinek dolgozol?

– Any�dnak!

– Rossz v�lasz – ingattam a fejem, majd bevittem egy jobbegyenest. – Fussunk neki m�g egyszer!

– Nem… nem tudom a nev�t – felelt, hogy elker�lje a tov�bbi feny�t�st. – Csak egy szabad�sz� vagyok. Telefonon keresett meg.

– Valamit csak tudsz r�la. Hogy n�z ki?

– Csak egyszer l�ttam. A jachtj�n tal�lkoztam vele k�t nappal ezel�tt. Kalapot �s napszem�veget viselt.

– Itt van m�g az a haj�? Mi volt a neve?

– Nem tudom. Eltakarta a jelz�s�t.

– Ha nem mondasz valami haszn�lhat�t, a halak maradv�nya leszel! – szorult tork�ra a kezem d�h�mben.

– J�l van! – v�laszolt jobbj�val s�r�lt szagl�szerv�t v�dve, m�g balj�val a zseb�be ny�lt �s egy pap�rcetlit h�zott el�. – Azt mondta, ezen a sz�mon h�vjuk fel este t�zkor, hogy jelent�st tegy�nk neki.

– �gyes fi� – vettem el a cetlit. – Hol van a t�rsad?

– A b�v�hely�nk�n. Mikor beest�nk a v�zbe az egyik szikla cs�ny�n fels�rtette az oldal�t.

– Szeg�ny p�ra – b�lintottam meg�rt�en, azt�n ki�t�ttem. Rongybaba m�dj�ra csuklott �ssze.

Ideje volt befizetnem a haj�utat, ez�rt visszas�t�ltam a f�utc�ra. Sajgott az �kl�m, de el�gedett vigyorra h�z�dott a sz�m.

Miut�n befizettem a haj�jegyre val� p�nzt, alig f�l �r�m maradt az indul�sig. Kil�pve az irod�b�l szemem ide-oda cik�zott az emberek arc�n, de sehol nem l�ttam szak�llas bar�tomat. Megnyugodva ballagtam a kik�t� fel�. A s�tahaj� karcs�, �ramvonalas alakja h�feh�ren verte vissza a napsugarakat. N�h�ny perc m�lva �ton voltam Hydra sziget�re.