Péter összezavarodott. Julia kora reggeli hívása teljesen váratlanul érte, de amit a telefonban mondott neki a nő, még jobban. Megbeszélték még visszafelé Szkiathoszról, hogy a mai nap ellátogatnak Paleo Panteleimon hegyi falujába, de Julia lemondta a találkozót. Péter csalódottan vette tudomásul, majd kissé sértődötten elköszönt. Ekkor döbbent rá, mennyire kötődni kezdett Juliához, ami meglepte, bár jó érzéssel töltötte el.

Viszont annál inkább lelombozta a nő döntése. Mi lehetett az oka? Az együtt töltött idő ellenére még mindig számos kérdésére nem kapott választ Juliával kapcsolatban. Komor gondolataiból gyomrának korgása zökkentette ki, ezért felöltözött, és elhagyta az apartmant. Úgy döntött, nem fogja hagyni elrontani a napját, és akár egyedül is felmegy a faluba, de előtte még megreggelizik.

Lement a sétálóutcára, melynek a végében, ahol elkanyarodott az út, otthonos kis büfé helyezkedett el. Péter beült és rendelt egy gyroszt. Miközben a kellemesen fűszerezett ételt majszolta, váratlanul megpillantotta az út túloldalán elhaladó Juliát. Egyértelműen sietett valahová, tekintetét mereven előre szegezte. Fehér pólót és rövid sortot viselt, kiemelve hosszú combjait. Péter szíve összeszorult szépsége láttán, de uralkodnia kellett magán, nehogy utána kiáltson. Tudni akarta, mi lehetett az oka, amiért elhalasztotta a kirándulásukat, ezért lerakta a gyroszt és némi pénzt az asztalra, majd a nő nyomába eredt. Tisztes távolságból követte, nehogy Julia felfedezze jelenlétét. Kerülgetve a turistákat és helyi lakosokat, igyekezett nem szem elől téveszteni a nőt, aki a távoli vár felé vette az irányt. Csakhogy nem sokkal a sétány vége előtt befordult balra egy szűk mellékutcába, honnan egyenesen tartott tovább a lassan emelkedő úton.

Platamonasz határa felé közeledtek, míg végül Péter azon kapta magát, hogy egy keskeny földúton, az Olümposz nevű utcán ballag fölfelé, luxusról tanúskodó villák mellett. A meredek part igénybe vette kitartását, mivel a forrón tűző napsugarak kíméletlenül égették bőrét, de megpróbálta figyelmen kívül hagyni ezt a kellemetlenséget.

Hamarosan felért az emelkedő tetejére, ahol már egyenes, aszfaltozott út vezetett, magas kerítésekkel védett házak társaságában. Körülbelül húsz méterrel maga előtt felfedezte Juliát, amint befordult egy apó templom udvarába. Péter gyorsan utána sietett, majd a kerítéshez lapulva bepillantott az udvarba. A hófehér falú templom takarosan rendezettnek bizonyult, látszott, hogy gondját viselték az évek során. Egy széles, padokkal és asztallal díszített terasz is tartozott hozzá, honnan pompás kilátás nyílt a tengerre, valamint a vár robosztus alakjára.

Julia ezen a fedett teraszon álldogált, egy fekete hajú férfival beszélgetve, akit Péter még sosem látott. Magas volt, arcát borosta takarta, tekintetében értelem csillogott, miközben szája sarkában, mintha állandó mosoly bujkált volna. Halványkék pólója és fehér rövidnadrágja kihangsúlyozta napbarnított bőrét. Egyértelműen görög volt.

Nem hallotta, miről beszélgettek, de arckifejezésükből és gesztusaikból azt olvasta ki, hogy valami fontos dologról. Körülbelül negyedóráig csevegtek, majd elindultak a kerítés felé, ahogy befejezték a társalgást. Péter tudta, ha nem tűnik el, akkor meglátják. Kétségbeesetten kutatott tekintetével valami búvóhely után a közelben, de csak az út túloldalán húzódó, száraz bokrok falát látta. Cselekednie kellett, ezért jobb híján bevetette magát a növényzetbe, gyakorlatilag az utolsó pillanatban, mielőtt a páros kilépett a templom udvaráról. Julia és az alak megölelték egymást, miközben a férfi még egy puszit is adott neki, aztán a nő elindult vissza a falu központja felé. Péter alig akart hinni a szemének. Mi ez az egész? Az idegen éppen az ellenkező irányba távozott.

Péter várt néhány percet, aztán előbújt rejtekéből. Több helyen is összekarcolták az ágak, száraz levelek akadtak a hajába, még a pólója is kiszakadt a vállánál. Úgy nézett ki, mint egy ágról szakadt, de ez foglalkoztatta a legkevésbé. Ki volt a fickó, és miről beszélgettek? Miért ölelte és puszilta meg Juliát? A mozdulat túlságosan közvetlennek hatott, ami felbőszítette a tanárt. A nő talán megcsalja? Tudta, hogy csak múlatták az időt egymással az utóbbi napokban, de mégis gyötörte a féltékenység, ami biztos jele volt annak, hogy beleszeretett Juliába. Válaszokra volt szüksége!

Rohanni kezdett a nő után, akit az út végénél ért utol.

– Julia! – kiáltott, mire a nő döbbenten fordult hátra. – Beszélni akarok veled.

– Mit csinálsz itt, Péter? – Julia láthatóan idegessé vált, amint meglátta.

A férfinak, haragja ellenére még mindig jól esett hallani, ahogy Julia kimondja a nevét enyhe akcentusával. Hangja gyengéden simogatta a fülét, de gyorsan visszaterelte figyelmét a fontosabb dolgokra.

– Követtelek. Tudni szerettem volna, miért mondtad le a mai találkozónkat. Nem szép dolog, tisztában vagyok vele, azonban néhány dolgot nem értek veled kapcsolatban.

– Most nincs időm elmagyarázni…

– Pedig addig nem megyek el, amíg nem válaszolsz. Ki volt az a fickó a templomnál? Láttam, ahogy átölelt.

– Nem tartozik rád – húzta össze haragosan a szemöldökét Julia, aki kezdte elveszíteni a türelmét. Péter úgyszintén.

– Szerintem igenis közöm van hozzá, mivel többet jelentesz a számomra néhány napos szórakozásnál – vágott vissza a tanár, s a választól Julia szeme elkerekedett, majd zavartan lesütötte a tekintetét.

– Nem alkalmas az idő arra, hogy ezt megbeszéljük, Péter.

– Értem – horkantott sértődötten a férfi. – Biztos vár egy másik szeretőd, igaz?

A gúnnyal teli szavak éle késként vágott a nő lelkébe, aki lángoló pillantást vetett Péterre. Legszívesebben felképelte volna, de inkább hátat fordított neki, és távozni készült.

– Állj meg! – kapta el a karját Péter, mire Julia hirtelen megpördülve kitépte magát a szorításából, és hátranyúlva kihúzott egy pisztolyt a pólója alól.

– Ne mozdulj! – szegezte a fegyvert Péterre, aki hátrahőkölve felemelte a kezét.

– Mit művelsz, Julia?

– Sajnálom, de nem hagysz más választást a számomra. Fordulj meg!

Péter vonakodva, de engedelmeskedett a parancsnak. Semmit sem értett az egész szituációból, legkevésbé Julia reakciójából. Egyáltalán miért tartott magánál lőfegyvert?

– Ne tegyél olyat, amit később megbánnál!

– Hallgass! – lépett közelebb a nő. – Jól jegyezd meg, amit mondok! Felejtsd el, ami köztünk történt, és ne járj a nyomomban! Vége. Érted?

– De…

– Sajnálom! – szólt közbe a nő, s a pisztoly markolatát használva egy erőteljes csapással fejbe vágta a férfit, aki ájultan rogyott össze.

Julia fátyolos szemekkel bámult rá néhány másodpercig, aztán elrakta a fegyvert, és sietve elhagyta a területet. Még soha nem rázta meg így semmi, de nem tehetett mást. Könnycsepp gördült le az arcán, mialatt lefelé sétált a lejtőn.