Nyolc órával később…

Minden okkal történik. Még azok a dolgok is, amikről nem feltételezné az ember, annyira ártatlannak tűnnek. Egy váratlan találkozás, mely képes felbolygatni a szürke hétköznapokat, a kezdetét jelentheti valaminek, ami egyáltalán nem szokványos. Helytől és időtől függetlenül bárki a Sors markába kerülhet.

Madaras Péter arra riadt mély álmából, hogy a busz nagyot zökkent alatta, s ennek következtében homlokát az ablaküvegbe csapta. Fájdalmas ébresztő volt, ám bosszússágát hamar feledtette a látvány, ahogy kitekintett az ablakon. A meredeken fölfelé kanyargó, szerpentines út mentén sorakozó fák mögött ott magasodott Platamonasz vára, büszkén hirdetve fenségességét, ahogy a vidéket őrizte. Masszív falai a történelem emlékeiként álltak, miközben a távolban azúrkék tenger bukkant elő a horizonton, szinte egybeolvadva a felhőktől mentes égbolttal.

Néhány kanyar és pár kilométer után a busz megérkezett a faluba, leparkolva a település egyik, a tenger felé lejtő utcájában. Péter, miután felkapta hátizsákját, leszállt a járműről a többi utassal együtt, majd beállt a sorba, hogy átvegye bőröndjét a sofőröktől. Ezután a sötétbarna hajú férfi – követve az utaskísérőtől kapott információkat – megkereste az apartmant, ahol egy hónapja szobát foglalt.

Szerencsére alig néhány métert kellett csupán sétálnia a kikötő irányába, hogy megtalálja az épületet. A platánfák árnyékában heverő apartman gondozott udvara vonzó látványt nyújtott. Két stúdióból állt, s otthonosságát vidáman szaladgáló gyerekek, az ablakpárkányokra felfuttatott kúszónövény virágai, valamint macskák kíváncsi csoportja fokozta.

Péter érezte, hogy jól fogja érezni magát ezen a helyen. Sajnos azonban a busz korán érkezett, így még maradt két órája, hogy elfoglalhassa a szobát, így a csomagját lerakta a legközelebbi lépcsőre, de hasonlóan cselekedtek utastársai is. A férfi elhatározta, hogy felfedezi a környéket, ezért magához vette útlevelét és pénztárcáját, majd elindult lefelé a hosszú utcán.

A távolban, egy rövid sikátor végében már látszódott a tenger kék sávja. Péter sétálás közben lehunyta szemét egy pillanatra, és mélyen magába szívta a levegőt. Gyümölcsösökkel teli kertek mellett ballagott, érezte a növények és a tenger sós illatát. Végre nyugalomra talált. Hangosan éneklő madarak hangja cirógatta hallószervét, elvegyülve a ciripelő kabócák keltette zajjal. Hol volt már a diákok zsivajától terhes folyosók emléke? Az a sok kérdés, mellyel naponta zaklatták tanítványai az egyetemen, s egy-két kollégájának irigykedő pillantása, amiért az intézmény legkedveltebb történelemtanárává avatták.

Mindezeket a dolgokat elméjének legsötétebb sarkába száműzte, hogy önfeledten élvezhesse három hetesre tervezett nyaralását. Le kellett vezetnie a sok feszültséget, mely felgyülemlett benne a válása alatt. Egykori felesége megpróbálta kiforgatni vagyonából, de szerencsére nem járt sikerrel, azonban vehemensen küzdött érte. A férfi nem győzött a bíróságra járni miatta, amiből kezdett elege lenni. Négy hónappal ezelőtt végre sikerült megegyezniük, miután a nő belátta, hogy képtelen fogást találni Péteren. Már fél éve külön éltek, s alig beszéltek. Házasságuknak neje örökös, ok nélküli féltékenysége vetett véget. Péter hálát adott, amiért nem született közös gyerekük.

A férfi most megtapasztalhatta a szabadság mámorító érzését. Kilépve a sikátorból, megérkezett a tengerparti sétányra, ami a halászfalu főutcáját jelentette. Nagy kiterjedése miatt számos taverna, kávézó és üzlet megtalálható volt az út mentén. A falu kavicsos partszakaszába itt-ott homokos rész vegyült, de ezek elég aprónak bizonyultak, így hamar megteltek fürdőzni vágyókkal.

Bal kéz felől megpillanthatta az erőd impozáns alakját a távolban, mögötte pedig az Olümposz tekintélyt parancsoló, felhőkbe burkolódzó tömegét. Festői látvány volt, ami elnyerte a férfi tetszését. Időközben rádöbbent, hogy megszomjazott a hőségtől, ezért betért az egyik közeli kávézóba, ahol rendelt egy üdítőt, amit jóízűen elfogyasztott. Csinos pincérlány szolgálta ki, aki folyékonyan beszélt angolul, amivel a férfi szintén elboldogult, így nem akadt hiba a kommunikációjukban.

Később, miközben céltalanul sétálgatott, egyre inkább magával ragadta a település görög hangulata, főleg, mikor elért a kikötőbe, ahol vitorlás-és halászhajók tucatjai ringatóztak a vízen. A mólók nagyméretű sziklákból lettek kialakítva, s egy ezekből emelt sánc kerítette körbe a helyszínt, védelmet nyújtva nagyobb viharok esetén.

Péter leült a legközelebbi padra, élvezve a napsugarak forró simogatását, hallgatva a tenger zúgását és a sirályok vijjogását. Miután megunta az ücsörgést, tovább sétált a part mentén, maga mögött hagyva a kikötőt. Kiépítetlen, homokos és kavicsos partszakasz húzódott előtte, melynek mentén végig elegáns hotelek tornyosultak, s egy távolabbi öbölben napernyők fehérlettek.

A mellette lévő fövenyen csak néhány ember napozott, míg mások a vízben lubickoltak, de akadtak sárkányt eregető fiatalok is. Ekkor valami megragadta a figyelmét. Éteri jelenség bukkant elő az egyik közeli szálloda mögül. Kezében összetekert gyékényszőnyeget szorongatott, hófehér válltáskája vakítóan verte vissza a napsugarakat, harmonizálva egyrészes, kék ruhájával, ami szoknyában végződött, kiemelve hosszú combjait.

A nő hullámos fekete hajába belekapott a szél, formás keblei ellenállhatatlanul vonzották Péter tekintetét, aki sóbálvánnyá merevedve állt a parton. Biztosra vette, hogy csak álmodik, ez nem lehet valóság. Csak egy nimfát láthat maga előtt, a természet testet öltött szépségét. A nő alig öt méterre heveredett le előtte, és végül fel is figyelt a férfira, aki őt nézte. Péter önkéntelenül elmosolyodott, mire csodálatának tárgya levette napszemüvegét, majd kivillantotta rá hófehér fogsorát. Úgy tűnt, hogy tetszett neki, amit látott.

A tanár ezt jó jelnek vélte, ezért elhatározta magát. Elindult a nő felé, aki kíváncsian figyelte, mialatt végigmérte a piros pólót és kék rövidnadrágot viselő Pétert. Hirtelen megcsörrent a férfi zsebében lévő mobiltelefon. Az apartmanból kereste az idegenvezető, hogy elfoglalhatja a szobáját, s arra kérte, minél előbb menjen vissza, mivel hamarosan megtörténik a turnusváltás, és nem szeretné, ha panaszkodna az elkeveredett csomagok miatt.

– Rendben, máris ott leszek – sóhajtott Péter, aztán kinyomta a készüléket.

A beszélgetés alatt a nő levette ruháját, felfedve sportos alakját és fekete bikinijét, melynek láttán Péter szaporábban kezdte venni a levegőt. A nő egész megjelenése egy párducra emlékeztetett ruganyos mozgásával és átható szemeivel.

– Várjon egy kicsit! – kiáltotta angolul, ám a nő csak intett, és bevágtatott a hullámok közé. Szempillantás alatt mélyen bent járt a tengerben, majd hátrafordulva kacéran elnevette magát, aztán visszakiáltott Péternek.

– Mire vársz? Gyere utánam! Vagy csak a szemedet kényeztetted?

Egyértelmű kihívás volt, ami felperzselte a férfi szívét, aki legszívesebben csatlakozott volna a nőhöz, de tudta, hogy erre most nincs ideje. 

– Sajnos vissza kell mennem az apartmanba. Várnak rám – felelt szomorkásan.

– Kár. Akkor vigyázz magadra! Talán még összefutunk – szállt felé a csilingelő hang, aztán a nő kecsesen a víz alá bukott, akár egy sellő.

Péternek nehezére esett távozni, ám nem volt választása. Nem akarta azzal tölteni nyaralását, hogy elveszett bőröndjét hajkurássza, ráadásul nem hozott magával pénzt egy új, komplett ruhatárra.

Így hát nehéz léptekkel ballagott visszafelé, szemét le sem véve az egyre távolabb kerülő, vidáman úszkáló alakról. Majdnem bele is ütközött egy szembejövő, karórákat áruló néger kereskedőbe.

Fogalma sem volt róla, hogy a szálloda egyik erkélyéről kíváncsi pillantások kísérték lépteit.